Ifjabb Hans Holbein

Ifjabb Hans Holbein (Augsburg, 1497. – London, 1543. november 29.) a német reneszánsz mesterek második generációjának tagja, a reformáció korának utolsó nagy festője.

Művészete

Bár mint arcképfestő vonult be a köztudatba, Holbein első széles körben ismert munkái könyvillusztrációi voltak. Készített illusztrációkat többek között a Luther Márton által lefordított német nyelvű Bibliához, de
legismertebb műve a Haláltánc, amely mint népkönyv jelent meg és ponyván árusították. A téma már a száz évvel előtte élt François Villont is foglalkoztatta, de Holbein egyetemes érvényűen ábrázolta drámai
hatású grafikáiban. A korszak társadalmi igazságtalanságaival már érlelte a tíz éven keresztül tartó német parasztháborút, s a műből érződik a kor kérdései iránti fogékonyság.
Holbein művészettörténetben betöltött rangját arcképei biztosítják. Már első nagyobb munkáján, Meyer polgármester és felesége arcképén érezhető Holbein festészetének legjellemzőbb vonása, az őszinteség, a
valósághű ábrázolás anélkül, hogy a modell ezt sértésnek érezhetné, hiszen a jellem pozitív vonásait éppúgy megörökíti, mint a nem mindig szerencsés külső adottságokat. Egyik legszebb korai portréján barátját,
Bonifacius Amerbachot festette meg, olyan kompozíciós megoldásokkal, melyek páratlanok Holbein művei között. A fiatal férfit a szabadban, félprofilban ábrázolja, mintha egy tábla szövegét olvasná, és hogy
elkerülje a kép aszimmetriáját, a másik oldalra egy fiatal fa néhány ágát festette, így a kompozíció zárt lett és tökéletes. Míg Jakob Meyer arcképe a rangos polgárt mutatja be, Amerbach portréja a tudóst.
Holbein két korszak határán alkotott, korai kompozícióin még érződik a gótika hatása, de arcképei már a reneszánsz jegyeit hordozzák. Még nem kötötte a polgári ízlés, így szabadon dolgozhatott, alakíthatta ki azt
a stílust, amelyet VIII. Henrik udvarában is elfogadtatott. Oltárképei is az átmenet jellegzetességeit hordozzák magukon, hol a késő gótika, hol a korai reneszánsz kompozíciós jegyeit használva. Kulisszaszerű
hátterek éppúgy megfigyelhetőek festményein, mint természethű ábrázolás. Egyik legjelentősebb oltárképe az ún. Oberried-oltár volt, s valószínűleg ehhez tartozhatott predellaként Holbein egyik legmegrázóbb
Krisztus-ábrázolása: A halott Krisztus minden idealizálást nélkülöz, nem Isten fiát, hanem egy halálra gyötört embert láthatunk. Holbein legjellemzőbb sajátossága festői realizmusa, emberismerete, s ezért arcképei
sem idealizáltak: valóságos emberek, akiket legegyénibb tulajdonságaikkal ábrázol, s a körülöttük lévő tárgyakkal jelzi elfoglalt helyüket a világban. Ez az alkotó módszer nyilvánul meg az Erasmusról készített
portréiban: mindig hasonló öltözékben ábrázolta, s ebből a színfoltból emelkedik ki a tudós sápadt arca, aki éppen ír vagy a kezét egy könyvön nyugtatja. Első angliai útján festette az első, kimondottan csoportos
arcképet, amely nem kötődik vallásos témához. Morus Tamás és családja megörökítése után több ilyen jellegű portrét is készített, például a saját családjáról. Miután másodszor is Angliába érkezett, szinte csak
arcképeket festett. A festményein feltűnő tárgyak, a mindennapi használati eszközök vagy szobadíszek vonzó képet adnak korának anyagi kultúrájáról. A Holbein által készített VIII. Henrik-portrékon a lenyűgöző
egyéniségű uralkodót, a szeszélyes, akadályt nem ismerő zsarnokot látjuk, akinek alakja szinte teljesen betölti a vásznat.A három feleségről készített arcképen három eltérő jellem érvényesül, ami arról vall, hogy a
festő előtt nem maradtak rejtve lelki tulajdonságaik. Egyik legszebb női arcmását Dániai Krisztináról készítette, akit VIII. Henrik feleségül akart venni, ezért követséget küldött Brüsszelbe. Holbein is velük utazott, és
ekkor festette meg a hölgy dísztelen szépségét. Sok önarcképet alkotott, az utolsót halála előtt néhány hónappal. Míg kezében egyik legfontosabb munkaeszközét, az irónt tartja, mintha rajzolna, szemeiből a
megfáradt ember mindent megértő tekintete sugárzik. Élte és értette korát, s ennek művészi ábrázolása ad magas rangot munkásságának.

Wikipedia

a