A „fehér barát” halála

Fráter György vagy György barát, (atyja családi nevén Utješenović (Utyeszenovics) vagy Utješenić (Utyeszenics), anyja családi nevéről Martinuzzi, Kamičić, Horvátország, 1482. június 18. – Alvinc, 1551. december 17.), köznyelven a „fehér barát”, pálos szerzetes, katona, országos és erdélyi politikus, helytartó, váradi püspök, majd esztergomi érsek és bíboros.Az Erdélyi Fejedelemség megszervezője a 16. század második felében.

Az új állam vezetője János Zsigmond fejedelem volt, de a legfontosabb döntéseket Fráter György hozta. Külpolitikailag Erdély nem volt független, hűbérura a szultán volt, akinek adót fizetett. Fráter György 1551-ben lemondatta János Zsigmondot a trónról, és Erdélybe Habsburg-katonaságot hívott, erre a török támadásba lendült. Ezért I. Ferdinánd király meggyilkoltatta.

 

„Azután levágták a kardinálnak azt a fülét, melyről híres volt, hogy születése óta szőrös, s hőstettük tanújeléül elküldték Ferdinándnak. Azzal otthagyták a halottat. A kincsein megosztoztak. Az alvinci várkastélyból mindenki elfutott. A sebeiből felocsúdó apród a gyilkosok eltávozta után felvánszorgott, s a faluba menekült: ott ápolták a jobbágyok rejtegetve, míg magához tért. A nagy ember pedig ott feküdt a tornác márványán hetven napig temetetlen. Senki sem kérdezősködött utána. Csak amidőn a felépült apródja hírt vitt a gyulafehérvári barátoknak ura haláláról, azok mentek érte, s eltemették a kolostorukban.”

(Jókai Mór: Fráter György)

1551. december 17-én gyilkolták meg alvinci kastélyában Fráter György bíborost, erdélyi vajdát, a három részre szakadt Magyarország keleti felének vezetőjét. A merényletet Castaldo tábornok rendelte el I. Ferdinánd király (ur. 1527-1564) tudtával és jóváhagyásával, mivel Bécsben nem bíztak meg a ravasz diplomáciai manővereket folytató politikusban. Fráter megölése mindazonáltal súlyos hiba volt, tehetsége ugyanis pótolhatatlannak bizonyult, hiánya pedig komoly következményekkel járt az országegyesítésre nézve. A magas rangú főpap meggyilkolása természetesen felháborodást váltott ki Rómában, a III. Gyula pápa által elrendelt vizsgálat azonban végül megtorlatlanul hagyta a barát halálát. Miként Jókai Mór is megjegyzi Fráter György című regényében, a merénylet mégsem maradt büntetlen, ugyanis a klerikus halála súlyos politikai következményekkel járt: megfelelő diplomata híján Ferdinánd képtelen volt megakadályozni I. Szulejmán 1552. évi bosszúhadjáratát, a helyi viszonyokat ismerő, alkalmas vezető nélkül pedig Erdélyt sem bírta sokáig kézben tartani.

Forrás itt

 

 

a