Petőcz András író, költő, szerkesztő

Petőcz András (Budapest, 1959. augusztus 27. –) magyar író, költő, szerkesztő.

Petőcz András 1959-ben született Budapesten. 1981 és 1983 között a Jelenlét című folyóirat vezető szerkesztője. 1983-ban underground művészeti egyesületet és szamizdatot alapít Médium-Art néven. A 80-as években csatlakozik a párizsi avantgárd köréhez, 1986-88-ban több franciaországi rendezvényen is fellépett. 1989-91-ben videófilmeket rendez a Balázs Béla Stúdióban. Médium-Art címen reprezentatív vizuális költészeti antológiát állít össze. 1990-92-ben a párizsi Magyar Műhely egyik felelős szerkesztője. Sáry László zeneszerzővel közös lemezt készítenek, a Közeledések és távolodások című hanglemez 1990-ben jelenik meg. A Láthatatlan jelenlét című kötete a hagyományos formákhoz való visszatérést jelzi költészetében. A szintézis, a hagyományok egységesítésére való törekvés jelenik meg az 1994-es A tenger dicsérete című, válogatott verseit tartalmazó könyvében is. 1998-ban meghívást kap az Egyesült Államokba, ahol három hónapot tölt egy nemzetközi írószemináriumon, Iowában. Ebben az időszakban fordul a próza felé. Megírja A napsütötte sávban című prózaverskötetét, majd novellákat publikál Egykor volt házibarátaink címmel. Ezt követi két regény, A születésnap 2006-ban, majd 2007-ben az Idegenek – ez utóbbi írása idején Petőcz András Franciaországban él. A könyv az oroszországi Beszlanban ént tragédia prózai felodolgozára, drámai látomás a terrorról, a kiszolgáltatottságról egy, az édesanyjával folyton menekülő kislány szemszögéből. Fontos kötetei: 1984: Betűpiramis (versek); 1988: A jelentés nélküli hangsor (versek); 1989: Non-figuratív (versek); 1990: A jelben-létezés méltósága (esszék); 1994: A tenger dicsérete (válogatott versek); 2002: Majdnem minden (összegyűjtött versek); 2005: Európa rádió (versek); 2006: A születésnap (regény); 2007: Idegenek (regény).

Forrás itt

“Magam növesztettem a magam testét, nem teszi meg helyettem senki, írja Jerome David Salinger az egyik regényében. Persze, nem is az ő szavai ezek, nem a narrátor szavai, hanem az egyik hőse, valami gyerek mondja mindezt, már nem tudom pontosan, kicsoda, nem fontos, nem is érdekel.”

Honlapja itt

 

 

 

a