Az eszme nálunk a megélhetés

menny

Ha a fenti ábra szerint követjük Madách gondolatmenetét, eljuthatunk a megoldáshoz. Mindenek elõtt hangsúlyoznunk kell, hogy eszmei szempontból az Úr, Lucifer és a Föld szelleme a drámai költemény kulcsfigurái, az õ világuk metszéspontjában áll az emberpár Ádám és Éva. Együtt alkotnak egy összefüggõ gondolatrendszert, amelyben emberi látószögbõl nézve fõszerepe van Évának, a nõnek. Minden tehát a Mennybõl indul, az eszmék magasságából. Az Úr, az Eszme, az Erõ és a Jóság egésze, ebbõl “Részünk csak az árny, melyet ránk vetett,…” Amikor az Úr befejezte mûvét, mondhatjuk: “Megtestesült az örökös nagy eszme.” (Platon és Hegel hatása) Ám azt csak a “kezdõ” alkotó hihette, hogy ez a mû tökéletes, legfeljebb idõnként kell majd javítgatnia. (A mechanikus materializmus bírálata) Lucifer, aki egyidejû az Úrral, ezért gúnyolja és bírálja az alkotót, mondván, hogy elveszíti a mûve feletti uralmat. “Együtt teremténk:-szól Lucifer-osztályrészemet/Követelem. “Talán nem is ez a leglényegesebb mondandója a sátánnak, hanem a következõ bírálat: -Ebben a világban “Végzet, szabadság egymást üldözi, /S hiányzik az összhangzó értelem”. Tehát itt alakul ki az alapkonfliktus. Ebbõl bontakozik ki az álcselekmény. Az Úr elfogadja Lucifer kihívását, ezután az emberiségre (Ádám és Éva) vár az a nagy feladat, hogy “bizonyítsa “kinek” van igaza. Talán e nem kért szerep eleve sejteti, hogy miben is áll az ember tragédiája. Az ember számára pedig mindmáig legnagyobb kérdés a tudás és a halhatatlanság kérdése. Ezekért fáradozva éri a legtöbb siker és a legtöbb kudarc. A Paradicsomban Lucifer kénytelen a Föld szellemét segítségül hívni, hogy megnyerje magának az emberpárt. (Segítsetek, /Ti elemek, Az embert nektek/Szerezni meg. -“) Azonban csalódnia kellett! Ebben a rendszerben mindennek meghatározott funkciója van, az elemeké nem ez. Õk adják az “anyagot”, ott vannak mindenütt. Bizonyos értelemben meghatározzák az emberi létetde nem az õ tisztük a diszharmónia keltése. A Paradicsomban találkozunk Ádámmal és Évával. Furcsa módon Ádám a törvénykövetõ, Éva az engedetlen, mégis õ az aki intuitív úton bízik a gondviselésben. Szerinte lehetetlen, hogy az Úr csapdába csalná õket. Az almát õ teremtette, tehát élhetnek is vele-mondja. Feltevésünk a 15. színben fog igazolódni. Am a bûnbeesés után az emberpár kiûzetik a Paradicsomból. Lucifer álmot bocsát szemükre, hogy láthassák jövõt. Álmukban megélik az életet, de csak addig amig felcsillan bennük a harmónia reménye. Legszebb álmuk a francia forradalom volt. Ádám elutasítja a mesterségesen homogenizált társadalmakat. Megélik a tömeg és a zseni konfliktusát. Az ébredés pillanata nem volt fájdalommentes. Ádám legszívesebben elfelejtette volna. Azonban felébrednek, és ott, ahol álomba szenderültek. Tehát ismét a Paradicsomon kívül vagyunk. A Föld szelleme már tisztázta magát. (Falanszter, Ûr), azonban az összes többi “szereplõ” jelen van, hogy összegezzék a drámai költemény mondanivalóját. Eszerint ebben a világban mindennek és mindenkinek kijelölt helye és saját funkciója van. (Az Úr szavai)Ádám a tett embere, rá vár a munka, de ha a törvényt nem hallaná az égbõl, hallgasson Évára, aki “szíverében” érzi azt. Ez az égi szózat benne költészetté, dallá fakad, és õ óv balsors és szerencse között. Õ génjeiben hordozza az élni akarást, az életösztönt. Lucifer büntetése-rá is szükség van-így szól: “…mit rontani vágyol, Szép és nemesnek új csirája lesz. -” Az életben pedig az ember legnagyobb jutalma a döntés joga a törvény szellemében, a cselekvés csupán eszköz, a kockázat pedig lehetõség a tapasztalatra és a tettre. Azonban óvva intik az embert, hogy soha ne legyen önhitt, bármilyen sikereket is ér el, mert ez okozhatja legmélyebb bukását. Ne feledje, hogy determinált lény! Minden tehát egy magasabb, hierarchikus rendszerben mûködik, amelyben az ember kitüntetett helyet foglal el. Amikor Ádám ezt felfogván, még mindig kételkedik, az Úr imigyen szól hozzá: “Mondottam ember küzdj és bízva bízzál!” Úgy tûnik az emberben megszületett a paradicsomon kívüli harmónia. Ádám kérdésére pedig, amit még a 12. színben tett fel-“Mondd, mi hát az eszme,… “, ami közös a népben és lelkesítni tud-a tudós így válaszol: “Ez eszme nálunk megélhetés.”, vagyis az élet törvénye.

csszl41 Madách

a