„egy szívvel, egy akarattal”

I. (Nagy) Lajos Magyar Lajos, Nagy Lajos, Anjou Lajos
(1326. március 5. – 1382. szeptember 10.)

Tizenhat éves volt, amikor apja elhunyt (1342. július 16-án), és 1342. július 21-én koronázták meg Székesfehérváron az ország főembereinek „egy szívvel, egy akarattal” való hozzájárulásával. Koronázása után első útja – amellyel mintegy politikai hitvallását is kinyilvánította – Nagyváradra vezetett, a példakép Szent László sírjához, ahol „… felidézte emlékezetébe ama sok vitéz férfiút, akik vérük ontását ajánlották fel a hazáért, s nem is haboztak vérüket ontani, hogy maradéknál is haláluk után dicsőség legyen osztályrészük. Erre gondolva elmélkedett, és hánytorgatta lelkében, hogyan szerezhetné és állíthatná vissza Isten segítségével kellő állapotába országa jogait, melyeket a szent korona gyalázatára szomszédos fejedelmek elfoglaltak, s lázadók vagy hűtlenek vakmerően elragadtak”.

Wikipedia

“RÉSZLETESEBBEN kell szólanunk az 1351. évi országgyűlés némely határozatáról, ezek fontossága miatt. Ez országgyűlést valószínűleg Budán, 1351 deczember 11-én tartották. Végzéseit az ország főurai, főnemesei és nemesei, mint az ország összesége képviselői (universitatis ydemptitas) a király elé járúlván, terjesztették színe elé, esedezvén, hogy iránta viseltető, bebizonyított hűségökért az ország szabadságait, a mint azok II. András király arany bullájában foglaltatnak, megerősíteni méltóztassék. Lajos magasztalólag emlékezett meg a magyar nemzetnek a nápolyi hadjáratban is kitűntetett érdemeiről, megerősítette és átírta az arany bullát, kivévén annak egyetlen czikkelyét, azt tudniillik, mely szerint az egyenesági örökös nélkűl elhalandó nemes birtokairól szabadon rendelkezhetett. Ezt a czikket törűlte, elrendelvén, hogy a mondott esetben a mellékági rokonokat illeti meg az örökség, mi által az ősiséget újra megalapította.”

PÓR ANTAL NAGY LAJOS

1351. évi törvénycikkek

Előbeszéd

2. § Köztudomásu, hogy a királyi méltóság trónja és hatalma akkor szilárdul meg, ha az alattvalók békéjéről és nyugalmáról előrelátó körültekintéssel gondoskodva van, és ha szabadságok adományozásával, sőt más királyoktól kegyes megfontolással adott szabadságaik elismerésével és jóváhagyásával is bőkezüen méltó jutalomban részesülnek.
3. § Mert hűségük, melynek az ész és természet törvényeiben van meg a kellő alapja, akkor marad fenn állandóan, a mikor a fejedelemnek az ő országlakosai iránt tanusitott kegyessége az alattvalókkal szemben folyton növekszik, ugyannyira, hogy mig az élet szikrája ki nem alszik, a hűség elevensége sem száll alá a testben.

1351. évi XI. törvénycikk

az ország nemesei ugyanazt az egy szabadságot élvezik

Ugyanazon nemeseknek kérésébe is beleegyeztünk: hogy az országunk határai közt lakó valódi nemesek még az országunk határai közt fekvő herczegi tartományokban levők is, megannyian ugyanazon egy szabadsággal éljenek.

Arany János így ír a Toldi estéjében Lajos udvaráról (Ötödik ének, 11–13. versszak), az uralkodása alatt felemelkedett nemesi családokról:

„Mert szolgála ottan sok úri csemete:
Losonczi-, Maróti-, Bánfiak nemzete,
Kanizsai, Szécsi, Kont, Balassa, Csupor,
És ama nagyhíres, fényes Laczfi-Apor;
Köznemes rendből is egy jóforma csapat,
Kiket Lajos ottan csínosságra kapat;
Idegen udvartól is jöttek cserébe,
Hol magyar ifjúság van azok helyébe.

Nem egy azok közül látogatta Pécset,
Hol a tudománynak Lajos gyujta mécset;
Nem is egy fordult meg Páris-, Bolonyában,
Maga erszényén, vagy a király zsoldjában;
A tudás fájáról szép gyümölcsöt hoztak,
Jót is elég bőven, s ráadásul rosszat;
Mert, ha gyalu nélkül bunkósbot az elme:
Gyakran kétélű tőr lesz az kimüvelve.

De habár az ifju néha könyvet forgat:
Nem hiányzik nála kész testi gyakorlat,
Hogy `karra` se légyen gyöngébb, mint az atyja.
Ellenben, ha lehet, `fővel` meghaladja;
Ez volt a királynak terve és szándéka. —
No de áll az ifjak eleven játéka:
Ez danol, az tréfál, az vitát feszenget;
Egy pedig a hárfán ilyen nótát penget:”

a