Eötvös Loránd Ágoston

Vásárosnaményi báró Eötvös Loránd Ágoston (külföldön gyakran: Roland Eötvös), (Buda, Svábhegy, 1848. július 27. – Budapest, Józsefváros, 1919. április 8.[1]) magyar fizikus, akinek egyik legismertebb alkotása a nevét viselő torziós inga, (mely a Cavendish-féle torziós mérleg továbbfejlesztésének is felfogható). Egyetemi tanár, vallás- és közoktatási miniszter, hegymászó.

Eötvös Loránd munkái és méltatása

Anyámnak.

Csabacsüd, 1863. szept. 18.

Midõn feljött a hold s a csend beálla,
Terjedt fának tövében ültem én,
És képzetemben messze elrepültem . . .
Áldott anyám rólad emlékezém.

S a lantot is már-már kezembe vettem,
Hogy zengjek, ég áldását kérve rád,
Midõn a fa zúgni kezdett felettem,
S én elbámulva hallgatám szavát.

S a fa beszélt: “midõn ifjú koromban
Lesujta engem a bõsz fergeteg,
Anyád volt az, ki újra fölsegített;
Az ég hatalma áldja érte meg.”

És zengni kezdett a kicsiny madárka:
“Midõn megfogtak pajzán gyermekek,
Anyád volt az ki újra elbocsátott;
Az ég hatalma áldja érte meg.”

S a lepke, a virág, minden mi érez,
Fejedre oh anyám! áldást rebeg;
De egy, ki mindenét nyeré tetõled,
Nem tud szólni, csak hallgat gyermeked.

Atyámhoz.

Pest, 1863 márc. 19-ére, József napjára.

Atyám szerzõje földi életemnek
Te énnékem elmét és észt adál,
Föláldozom ezt kedves nemzetemnek
Használja hogyha méltónak talál,
Segítem õt a békében csatában,
S a nagy munkához hordok egy követ,
Talán így vigadás lesz e hazában
S feléje majd szerencse hír nevet
S ha ezt tevén czélomnak megfeleltem,
Tudom hiszed hogy ezt megérdemeltem.

Apám nekem igaz hitem te adtad,
Mellyel csak egy dicsõ Istent hiszek
Elõtte senki semmit sem titkolhat,
Kit föl nem bírnak fogni emberek,
Ki atyja a szegények s gazdagoknak,
Mindig kedves szemében az erény
Vétkek büntetlen nála nem maradnak,
Ezért vétkezni legnagyobb merény,
S ha ezt hivén czélomnak megfeleltem
Tudom hiszed hogy ezt megérdemeltem.

Atyám te tõled kaptam én reményem
Hogy föltámadván a sors ellenem
Ha szûm viharban s keblem állna vérben
Lehessen jobb jövõt reménylenem,
És tetteim további buzdítója
Legyen zöld ággal a kecses remény
S a csüggedés közt a bûn hódolója
Ne legyek, s gyõzzõn szûmben az erény.
S ha ezt tevén czélomnak megfeleltem
Tudom hiszed hogy ezt megérdemeltem.

Apám te adtál hõ szívet én nékem
Mellyel szeressem a legjobb anyát
Õt el ne hagyjam búban gyötrelemben
És vívjak érte bármi bõsz csatát.
És adjon ez elég erõt e karnak
Leány testvérimet megvédeni
S én meg ne törjek ha õk meghajolnak
Vonuljon bár vihar e fej felett.
S ha ezt tevén czélomnak megfeleltem
Tudom hiszed hogy azt megérdemeltem.

Apám a vágyat kaptam én te tõled
Ezzel kívánom légy boldog magad,
Jó sors kövesse mindig áldott lépted,
S nevedhez méltó legyen fiad.
És a mi több eszméid gyõzedelme
Hordozza messze el dicsõ neved,
Hisz hogy ne áldna meg Isten segélye,
Ki nemzetednek szántad életed!
S ha ezt kívánván meglesz mit reméltem,
Isten hiendi: ezt megérdemeltem

a