Válaszúton született…

Kallós Zoltán (Válaszút, Románia, 1926. március 26. –) Kossuth-díjas erdélyi magyar néprajzkutató, népzenegyűjtő. A Magyar Művészeti Akadémia Népművészeti, Néprajzi Tagozatának tagja (2005).

Munkássága

A kolozsvári Református Kollégiumban volt egy magyar szakos felügyelő tanárunk, Nagy Géza. Ő szombat esténként, fürdés után mesét olvasott nekünk, karácsonyi énekekre, népdalokra tanított minket. Nála hallottam az első Pátria-lemezfelvételeket. Azt a feladatot kaptam Nagy Gézától, hogy a vakációban írjam össze mindazt, amit otthon a faluban énekelnek. Bevett szokás volt arrafelé, hogy minden fiatalnak volt egy füzete, amibe leírta a számára kedves mondókákat, verseket, köszöntőket, népdalokat, csujjogatásokat. Így hát nem volt nehéz dolgom: vettem a füzetet, s végigkérdeztem a tulajdonosát, hogy mit tud belőle. Kottát akkor még nem tudtam jegyezni, megtanultam a dalokat. Az Ifjúsági Keresztény Egyesület lapja, az Ifjú Erdély meghirdetett egy népdalpályázatot, s Nagy Géza ösztönzésére beadtam a válaszúti népdalgyűjtést, és első díjat nyertem ezzel a pályázattal. Ez még nagyobb ösztönzést adott, s aztán tudatosan kezdtem tanulni és jegyezgetni a dalokat. A kollégiumi ifjúsági könyvtárban Domonkos Pál Péter Moldvai magyarsága olyan nagy hatással volt rám, hogy már akkor elhatároztam: egyszer el kell mennem Moldvába.

Abkarovits Endre interjúja

MELYIK ISTVÁN, MELYIK KIRÁLY?
(Egy vértanúról, egy királyról és egy fejedelemről)

A címben feltett kérdésre igen talányos választ adhatunk: ez nem az az István, és az nem ez az István! Sőt, még cifrázhatjuk is azzal, hogy ez a szent nem az a szent, és az a király nem ez a király! Ezek után akár fel is tehetném kérdést: hány Istvánról és hány királyról fogok szólni? Mert nyilván nehéz, vagy bajos kitalálni ezért rögtön az elején elárulom, három Istvánról lesz szó: mindhárman történelmi, történelmet formáló személyek, legendákban, mondákban, énekekben, szokásdalokban s regékben rejtőzködők.

E rövid bevezetés után a további zavarkeltést kerülendő, kezdjük meg az Istvánoknak “megszámlálást”. Kezdésként egy különös moldvai éneket idézünk: ezt 1958-ban gyűjtötte Kallós Zoltán Luizikalagor nevű faluban, egy 71 esztendős világtalan, analfabéta férfitól.

Kiment zajtójába,
Zudvarába lépett,
Hangozá keletre,
S napszentületére,

Hogy gyüllyenek össze
Az ő gyermekei,
Az ő gyermekei,
Hadbeli fiai.

Össze es gyülének,
Fegyver alá tette,
S háborúba indul,
Dusmány eleibe.

Forrás

a