A protestáns hivatásetika

Max Weber (eredeti nevén Emil Maximilian Weber) (Erfurt, 1864. április 21. – München, 1920. június 14.) német közgazdász, szociológus.

A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme (eredeti címe Die protestantische Ethik und der Geist des Kapitalismus) Max Weber, német közgazdász és szociológus egyik leghíresebb műve, amelyet 1904-ben és 1905-ben írt. Az általa használt fogalmakat konkrét történeti összefüggéseikből vezeti le. Weber hipotézise szerint a protestáns hivatásetika1. (mások mellett) fontos szerepet játszott a kapitalista gazdasági rendszer kialakulásában.
1.(Az a gondolat, hogy a rendszeres és módszeres munka megvéd a kísértéstől, az időfecsérlés pedig bűn, elvezetett a hivatás gondolatán alapuló racionális életvezetés elterjedéséhez, ami végső soron a kapitalizmus kialakulását segítette elő.)

Munkássága

Max Weber levele öccséhez a konfirmációról (Részlet)

Kedves Öcsém – ma elhatároztam, írok Neked, hogy végre megköszönjem mindkét leveledet, de még inkább, hogy életednek e jelentős fordulópontján, mint bátyád és mint keresztyén ember legalább néhány szóval elmondjam: én hogyan látom a konfirmáció jelentőségét…
Igen, a tudomány és az emberiség nagy gondolatai is főként a keresztyénség hatására bontakoztak ki. Mióta a világ gondolkodni képes, az emberi gondolatok és érzelmek sohasem voltak olyan teljesek és mozgósító erejűek, mint a krisztusi szeretet és a krisztusi tanítások. Ez a Te számodra egyre világosabb lesz, amint az emberiség történetét tanulmányozod. Így ma minden, amit „kultúrának” nevezünk, elsősorban a keresztyénségen nyugszik, a társadalom gondolkodási módjában és tevékenységében minden ezzel van kapcsolatban, ettől függ, olyannyira, hogy már mi magunk is alig vesszük észre…
Ahogy számomra, úgy a Te számodra is egyre világosabb lesz, hogy midőn a konfirmációval kinyilvánítottuk, hogy az egyház világméretű testvériségének tagjai akarunk lenni, jogokat nyertünk és kötelességeket vállaltunk. Neked jogod és kötelességed lesz a keresztyén kultúra, és ezzel az egész emberiség fejlődéért dolgozni. Közöttünk mindenki előbb-utóbb belátja, hogy egyéni boldogsága azon múlik , hogy ezt a hivatást erejétől telhetően betöltött-e. Fiatalon igyekeznünk kell minden szellemi erőnkkel e feladatra alkalmassá válnunk. Arra kell igyekeznünk, hogy a Mű és a világ haladásának szorgalmas munkásai legyünk. Minél hamarabb felismered, hogy lelki nyugalmad, belső békéd e hivatás betöltéséhez oldhatatlanul kapcsolódik, annál hamarabb érezheted az örömöt, hogy ezen a szép földön egy hatalmas Mű munkásaként élhetsz.

Levelem végén azt kívánom tehát Neked, hogy minél hamarabb és minél közelebb kerülj az igazi keresztyénség lényegéhez magad és szüleink örömére.

Bátyád Max”

a