A szó elrepül, …

III. Béla (1148-1149 körül született – 1196. április 23.),

Árpád-házi magyar király, uralkodott 1172-től haláláig

1185–86 során elkészült az első kimutatás a magyar király jövedelmeiről is, ami alapján – természetesen a számokat kritikus szemmel vizsgálva – Béla kincstára hasonló vagyont rejtett, mint angol és francia kortársaié. Az uralkodó egyházbarát politikájából következett, hogy számos új apátság épült (pl. Bátaszék, Zirc, Szentgotthárd), ekkor honosodott meg például a ciszterci rend is Magyarország. A király és a pápaság tartós jó viszonyának köszönhetően Béla sikerre vitte azon törekvését, hogy elődjét, László királyt avassák szentté, amihez III. Celesztin 1192-ben járult hozzá. III. Béla, a legjelentősebb keleti keresztény állam fejeként ígéretet tett arra is, hogy keresztes hadjáratot vezet a Szentföldre, de ennek megvalósítását végül kisebbik fiára, a későbbi II. Andrásra bízta. A magyar király ellenben fogadta 1189-ben a Barbarossa Frigyes által vezetett német keresztes hadat, a császárt fényűző módon látta vendégül, és kérésére szabadon bocsátotta öccsét, hogy Géza herceg Frigyessel együtt vonulhasson a Szentföldre.
Béla uralkodása idején Magyarország Európa-szerte elismert hatalom, a Balkán-félszigetet és Közép-Európát uraló birodalom lett, modernizált államberendezkedéssel, teli kincstárral nézve a jövőbe a király halálakor. III. Béla viszonylag fiatalon, 1196-ban hunyt el, koronáját és birodalmát Imrére (ur. 1196-1204) hagyva, miközben már felsejlett az Árpád-házi királyok örök átka, a hatalomért folytatott újabb testvérháború képe.
Tarján M. Tamás

III. Béla, a lovagkirály

“Én, Béla, Magyarország nagyságos királya, megfontolván és királyi méltóságunkat a jövendőre megőrizni akarván, nehogy bármely a mi jelenlétünkben megtárgyalt és eldöntött dolog felforgattattassék, szükségesnek láttam elrendelni, hogy a mi felséges kihallgatásunkon megtárgyalt minden ügy írott bizonysággal megerősítessék.”

Kancellár, kancellária

a