A magyar dráma napja

A magyar dráma napja

A Magyar Írók Szövetségének kezdeményezésére 1984-től minden évben szeptember 21-én ünneplik A MAGYAR DRÁMA NAPJÁt, annak emlékére hogy 1883-ban ezen napon volt Madách Imre Az ember tragédiája című drámai költeményének ősbemutatója a Nemzeti Színházban. A művet Paulay Ede állította színpadra.
A nap célja, hogy felhívja a figyelmet a magyar drámairodalom értékeinek jobb megismertetésére, valamint, hogy ösztönözze az írókat újabb alkotások létrehozására.

Neumann-ház – Irodalmi Szerkesztőség

AZ ÚR

Ne kérdd
Tovább a titkot, mit jótékonyan
Takart el istenkéz vágyó szemedtől.
Ha látnád, a földön múlékonyan
Pihen csak lelked, s túl örök idő vár:
Erény nem volna itt szenvedni többé.
Ha látnád, a por lelkedet felissza:
Mi sarkantyúzna, nagy eszmék miatt
Hogy a múló perc élvéről lemondj?
Míg most, jövőd ködön csillogva át,
Ha percnyi léted súlyától legörnyedsz,
Emel majd a végetlen érzete.
S ha ennek elragadna büszkesége,
Fog korlátozni az arasznyi lét.
És biztosítva áll nagyság, erény. –

Madách Imre: Az ember tragédiája

Forrás

Magyar dráma

A magyar drámának éppen ugy, mint a magyar színpadnak 100 éves története van. Ami ezt megelőzte, az prehisztorikus anyag. Mert nemzeti dráma nincsen nemzeti színpad nélkül s az első magyar színpad, a kolozsvári, a XIX. sz. utolsó tizedében lett száz éves. Nem mintha az irodalomtörténet nem mutatna fel dialogizált kisérleteket, s nem is mintha nálunk is iskolákban nem tartottak volna szini előadásokat. Maga Csokonai Vitéz Mihály csurgói professzor korában írt szindarabokat, melyeket diákjaival eljátszott. Népies karácsonyi miszteriumaink is vannak többé-kevésbbé hasonlatosak azokhoz, amelyekből egy-két nyugateurópai nemzet drámai irodalmának a fejlődése kiindult. De mind e dolgok semmi összefüggésben nincsenek drámánkkal, mely nem azokból indult és nem is önállóan fejlődött. Drámánk szinpadunkkal együtt mondva csinálódott, importált szerzemény, mely még máig is csak kétes önállóságot mutat és részben idegen járomban jár. Közvetetlen megelőzte ama kor, melyben az emberek inkább hazafiságból művelték az irodalmat, semmint hivatásból. A jobbak is, mint Bessenyei, megkisérlették erejöket a drámában, de ahányan tollhoz nyultak, mind valamely külföldi iskola irányában dolgoztak. Nemzeti hagyományuk nem volt, idegen ideálokat követtek. Egész sereg ember fordít franciából, németből, olaszból, sőt latinból is. 1550-től 1570-ig a vallásbeli vitairatok szelleme keresi fel a dialogizált formát (A papok házassága, az Igaz papság tükre, Balassi Menyhárt árultatása, Debreceni disputa). A XVII. sz. elején iskolákban, főurak udvarán tartanak előadásokat; Kanizsán van nyoma a török hódoltság alatt hazafias szinjátszásnak.

Pallas Nagylexikon

a