Asztaltáncoltatás

Ez  a kép csak illusztráció

Asztaltáncoltatás

Az asztaltáncoltatás során a szeánsz résztvevői kezüket lapjával az asztalra helyezik, ami a szellem megidézésekor elmozdul, esetenként fel is emelkedik a földről, és a levegőben lebeg. Ahogy Király József a Spiritizmus és okkultizmus című könyvében írja: “Az asztaltáncoltatás tömérdek alkalmat ad csaló manipulálásokra. Ismert módszer például, hogy a kabátujjba, a csukló alá pálcát rejtenek, végét az asztal lapja alá helyezik. Ezzel úgy lehet emelgetni az asztalt, hogy közben az illető mindkét tenyere az asztallapon nyugszik. Az asztal egyik felét könnyű felemelni úgy is, hogy az ellenkező oldalán az asztal tetőlapjának szélét tenyérrel megnyomják. A nagy spiritiszta divat idején nagyobb városokban, Chicagóban, Bécsben, Párizsban olyan boltok is nyíltak, ahol preparált asztalkákat, valamint gyűrűre, ujjak közé vagy ruhára  erősíthető kampókat árultak, amelyek ügyes  bűvészeszközökként lehetővé tették az asztal titkos mozgatását.”
(Az asztaltáncoltatás esetenként tudatos csalás nélkül, a Ouija táblánál már említett ideomotoros tevékenység segítségével is működhet (bár természetesen ilyenkor az asztal lebegése szóba sem jöhet.)

Forrás

A képen látható erkélyre nyílott mostoha nagyszüleim ebédlőjének egyik ajtaja.

Ehhez a helyiséghez fűződik életem első és egyben utolsó asztaltáncoltatási élménye.
Történt egyszer, hogy a nagybátyám javaslatára- valamikor a nyegyvenes évek végén- asztaltáncoltatási szeánszot rendeztünk az ebédlőben.
(Mi gyerekek csak nézők voltunk)

Diszkrét félhomályban a felnőttek körbe ülték a “szellemes” asztalt, a szobalány zsurkocsin betolta az italokat, valami lángolt a csészékben.
Olyan sejtelmes volt minden. Megidézték Rákóczi szellemét, megkérdezték tőle, hogy mikor vonulnak ki a ruszkik. Az asztal vette a lapot, kopogott néhány évet. Mindenki  fellélegzett.

“Ahhoz való képest” a házat kisajátította az állam, az oroszok pedig 1991- ben vonultak ki.

Az emlékező

a