A “magyar Démoszthenész”

Bezerédj István, bezerédi (Szerdahely, 1796. október 28. – Hidja-puszta (Szedres mellett), 1856. március 6.) reformkori politikus, kiváló szónok.

“A nagy nemzeti átalakulás első napjai így Tolna vármegyében elég síma lefolyásúak voltak. Bezerédj békés kiegyenlítő politikájának nem kis része volt ebben. A népgyűlési határozat voltaképen a Bezerédj által épített aranyhíd … az ő békeszerető lelke által annyira óhajtott összhang, együttműködhetés megteremtésére.”

“Bezerédj szabadelvű lelkét nem töltötte el kizárólag az ősi alkotmány iránti rajongás, a mult tisztelete nem tudta elfogulttá tenni: eszménye a jövő s eszköze a jelen volt. Pedig Nagy Pálhoz való rokoni viszonya kiválóan alkalmas volt arra, hogy első országgyűlési szereplésére elhatározó befolyást gyakoroljon. Nem így történt. Bezerédjt a külföldi szabadelvű áramlatok nem töltötték el aggodalommal, mert gyakorlati érzéke meggyőzte, hogy az életből fakadt áramlatokat nem szabad elnyomni a mult megmentéséért, a jövőt nem szabad feláldozni a multért. Jóságos lelke nem riadt vissza az áldozatoktól. Az okosság politikáját követte, s mint a gondos kertész, nyugodt lélekkel lenyeste az elvénhedt ágakat, hogy új és életerős hajtásokra késztesse a törzset…”

BODNÁR ISTVÁN – GÁRDONYI ALBERT BEZERÉDJ ISTVÁN

Kiváló szónok volt, “magyar Démoszthenésznek” nevezték. Tetteivel is alátámasztotta elveit. 1836-ban Brunszvik Terézzel, Kossuth Lajossal és Szentkirályi Móriccal megalapította a Kisdedóvó Intézeteket Magyarországban terjesztő Egyesületet. Az ország első óvodáját saját költségén ő alapította Hidján, felesége, Bezerédj Amália vezetése alatt. A selyemhernyó-tenyésztés emelésére az 1830-as évek elején szederegyletet alapított, s megkezdte a selyemfonal-előállítást. Az első nemes földesúr, aki 1836 után jobbágyaival örökváltsági szerződést kötött, s megkönnyítette jobbágyainak a megváltakozást.

Wikipedia

A SZERDAHELYI BEZERÉDJ-KURIA.

a