Ferdinand de Saussure

Ferdinand de Saussure [ejtsd: szoszűr] (1857. november 26. – 1913. február 22.) svájci nyelvész. Indogermán és általános nyelvészettel foglalkozott, a nyelvtudományban új korszak megteremtője

“A strukturalizmus atyjának őt tekintik. A hagyományos történeti (diakron) kutatásokkal szemben ő kezdeményezte a szinkron kutatásokat. A nyelv számára nem egymástól elszigetelt mozzanatok összessége, hanem egy sajátos jelrendszer. A tudomány tárgya ez az önálló nyelvi rendszer (langue) és nem a konkrét és történetileg változó beszéd (parole). Egy hasonlattal élve a langue olyan, mint a sakkjátszma szabályrendszere, a parole pedig mint az egymást követő lépések egy-egy sakkjátszmában. E szabályrendszerben [ti. a szövegorientált hermeneutikai megközelítésben] a viszonyok hálózatát, struktúráját kell tanulmányozni, s mivel a jelek rendszere objektív, ezért minden személyes mozzanat tudatos kiküszöbölése biztosítja a tudományos igényt. Saussure nyelvészeti felismerései gyorsan tért hódítottak majdnem minden humán tudományban és hamarosan a Biblia értelmezésében is.”

Hermeneutikai Füzetek 3. – “Mi az olvasóközpontú kritika?” in: Fabinyi Tibor: Szóra bírni az írást, Hermeneutikai kutatóközpont, Budapest, 1994

Fontos tanításai

A nyelvnek minden jelensége között összefüggés van.

Egy nyelvközösségen belül használt nyelv egészén (nyelvezet=language) belül a nyelv (langue) vizsgálatát külön kell választani a nyelvi érintkezésben a nyelvi eszközök egyéni, illetve alkalmi felhasználásának (parole=beszéd) vizsgálatától.

A leíró nyelvvizsgálatot (szinkronia) el kell különíteni a nyelvtörténettől (diakronia).

A nyelv egy rendszer, és az elemei egymáshoz képest határozhatóak meg.
Változás mindig az elemen megy végbe.
Egyidejűleg létező elemeket kell vizsgálni, így lehet rendszer a nyelv.

Forrás

„a nyelv: grammatikai rendszer, amely potenciálisan minden agyban létezik, pontosabban az egyének egész közössége agyában, hiszen a nyelv teljességében egyikük agyában sem létezik, hanem teljes mértékben csakis a tömegben.”

Durkheim hatása fedezhető fel a nyelvi jel motiváltságáról szóló állításban is, mivel a nyelvet olyan társadalmi ténynek fogja fel, amely az emberen kívül létezik.Tarde a társadalmi élet alaptörvényének a tükrözés törvényét tekintette. Szerinte a társadalomban semmi olyan nem létezik, ami ne lenne meg az egyénekben.Saussure a beszéd és a nyelv szétválasztásában hasonlóképpen gondolkodik: „A nyelvet a beszédtől elválasztva egyúttal elválasztjuk 1. a társadalmit az egyénitől, 2. a lényegest a járulékostól és többé-kevésbé véletlentől is.”

Élete

a