okt 24

A Magyar Operett Napja

A műfaj elkötelezettjei 2002-ben Kálmán Imre születésének 120. évfordulóján A MAGYAR OPERETT NAPJÁvá nyilvánították október 24-ét,

Ezen a napon halt meg a másik híres operettszerző, Lehár Ferenc.

Neumann-ház– Irodalmi Szerkesztőség

Juhász Gyula: Operett-világ(részlet)

És csinálják az operettet,
A daljátékot, mely zenés.
A tárgyak gombamód teremnek,
Az élet pazar és mesés.
Selyemapákról szól az ének,
Akik római grófok is,
Zsebmetsző sétál a sötétben,
Aki zugbankdirektor is.

Babits Mihály: Galáns ünnepség(részlet)

Medgyaszay Vilmának

Nincs galánsnak szeri-száma:
csupa sikk e hercig dáma,
karcsu mint a minarét:
illik néki a minét.
Rechtsre perdül, linksre fordul,
spicce van tán némi bortul:
tempót íme mégse vét,
illik néki a minét.

Forrás itt

okt 23

A New York Palota

A New York Palotát, ezt a nagy múltú, patinás épületet megnyitásától fogva minden négyzetcentiméterében áthatotta az irodalom, hiszen írók, újságírók, költők, szerkesztők, kritikusok törzshelye volt hosszú időkig. Egyikük épp Molnár Ferenc volt, aki a legenda szerint egy csípős őszi éjszakán, 1894. október 23-án még kezdő újságíróként babonából a Dunába vetette a frissen megnyílt kávéház kulcsát, hogy sose zárjon be.

Bővebben itt

A New York Palota legpompásabb része a földszinti kávéház lett. Enteriőrjeit a historizáló eklektika jegyében tervezték. Csupa márvány, bronz, selyem és bársony volt minden. A kávéház tagolását a jellegzetes csavart oszlopok rendkívül dekoratívan oldották meg, az újszerű erkélymegoldás, a hatásos karzatlépcső, a csillárok és a mennyezeti freskók, mind-mind csak a luxust növelték. Az akkoriban a világ legszebb kávéházának nevezett helyiségben velencei csillárok, bronzszobrok, freskók, eredeti megoldású karzati erkélyek, csavart márványoszlopok kápráztatták el a közönséget.
A négyszintes épület a körút egyik legelegánsabb, a földszintjén megnyitott kávéház révén egyik legismertebb épülete lett, amely a 20. század elején a pesti irodalmárok és a művészvilág legendás törzshelye volt. Írók, költők, újságírók gyakran egész napjukat itt töltötték. A vidám társasági élet jellegzetes terméke a kávéházi humor, valamint azoknak az anekdotáknak, legendáknak a sokasága, amelyeket főképp szépirodalmi alkotások örökítettek meg az utókor számára.

Bővebben itt

A legendás New York kávéház itt

okt 21

Anglia elvárja, hogy mindenki megtegye kötelességét

A trafalgari csata (1805. október 21.) a napóleoni háborúk legfontosabb tengeri ütközete volt.

A csata a dél-spanyolországi Trafalgar-foktól nyugatra zajlott le, Cádiz és a Gibraltári-szoros között. Pierre de Villeneuve francia altengernagy vezette 33 (18 francia és 15 spanyol) hajóból álló francia–spanyol flotta harcolt a 27 hajóból álló brit flotta ellen, melynek Horatio Nelson altengernagy volt a parancsnoka.

England expects that every man will do his duty („Anglia elvárja, hogy mindenki megtegye kötelességét”)

„Istennek hála, megtettem a kötelességemet!”

(Lord Nelson admirális utolsó szavai)

 

Az igazság kedvéért el kell mondanunk, hogy Villeneuve katonái bátran vállalták a reménytelen küzdelmet; a Redoutable matrózai többször is kísérletet tettek a Victory fedélzetének elfoglalására, egy mesterlövész pedig halálosan megsebesítette Nelsont. A csata tetőpontján a sérült admirálist a hajófenékre vitték ápolni, és Collingwood vette át a parancsnokságot, akinek vezérletével az angolok Villeneuve 33 sorhajójából összesen 18-at foglaltak el, vagy küldtek a tenger mélyére. A brit flotta haldokló parancsnoka még megérte az ütközet befejezését, és abban a hitben hunyta le a szemét, hogy ő maga is teljesítette kötelességét. A trafalgari csata tehát elsöprő brit győzelemmel végződött, amiben Nelson zsenialitása legalább olyan fontos szerepet játszott, mint katonáinak fegyelmezettsége és harci tapasztalata. Az admirális tudása és hősiessége előtt később a londoni királyi udvar is fejet hajtott, ugyanis a győztes hadvezért a Szent Pál-székesegyházban helyezték végső nyugalomra, és köztéri alkotásokon örökítették meg nevét. Lord Nelson rá is szolgált a kitüntetésekre, hiszen a trafalgari diadallal nem csupán azt érte el, hogy Napóleonnak végleg le kellett mondania Anglia meghódításáról, de abban is főszerepet játszott, hogy a szigetország megszerezte az uralmat a világtengerek felett.

Bővebben itt

 

 

okt 20

Horváth Mihály történész

Horváth Mihály (Szentes, 1809. október 20. – Karlsbad, 1878. augusztus 19.), magyar történész,

Életpályája

Tizenhét gyermekes családban született, édesapja, Horváth József orvos volt. Szegedi piarista diák volt.1825-től a váci papnevelő intézetben teológiát és történelmet tanult, 1828-ban a pesti egyetemen bölcsészdoktori oklevelet szerzett; 1831-ben pedig pappá szentelték. Egy ideig Dorozsmán, Kecskeméten, Nagykátán és Nagyabonyban káplánkodott, majd gróf Keglevich Gábor, utóbb pedig gróf Erdődy Kajetán fiai mellett volt nevelő. Az ismeretlen vidéki káplán csakhamar jó nevet szerzett magának a történettudomány terén való szereplésével. Három akadémiai jutalmat nyert, és az Akadémiának 1839-ben levelező, 1841-ben pedig vidéki rendes tagja lett. 1844-től a bécsi Theresianumban a magyar nyelv és irodalom tanára lett. Óráin nagy hangsúlyt fektetett a magyar nyelv sajátosságainak a megismertetésére. 1847-től hatvani prépost-plébános. Szabad idejét főleg a bécsi, soproni és kismartoni levéltárakban való kutatással töltötte. 1847. január 23-án nagy feltűnést keltett a kapucinusok templomában József nádor fölött tartott gyászbeszédével. Még ugyanazon évben hatvani prépost-plébánossá lett (innen későbbi álneve: Hatvani Mihály), és egy ideig nyugodtan élt tanulmányainak. Az 1848–49. évi események őt is elsodorták a csendes munkásság teréről. 1848 júliusában V. Ferdinánd király csanádi püspökké nevezte ki (ám sohasem szentelték föl), a függetlenségi nyilatkozat után pedig vallás- és közoktatásügyi miniszter lett. A szabadságharc leveretése után előbb Magyarországon bujdosott, majd főúri hölgyek közbenjárásával Lipcsébe és onnan Belgiumba menekült. A haditörvényszék halálra ítélte, és in effigie fel is akasztatta. A katolikus egyház kiközösítette, papi hivatalától eltiltotta, részben a szabadkőműves tagsága miatt, részben a Szent Korona elleni 1848–49-es tevékenysége (detronizáció) miatt. 18 évig száműzetésben élt különböző európai városokban (Párizs, Montmorency, Genova, Nizza, Firenze, Genf, 1856-tól ismét Brüsszel) ahol a magyar történelemre vonatkozó levéltári kutatásokkal foglalkozott. Brüsszelben kiadta az 1451 és 1562 közti magyar történelemre vonatkozó oklevelek hosszú sorát. (Magyar történelmi okmánytár, a brüsseli országos levéltárból és a burgundi könyvtárból. Összeszedte és lemásolta Hatvani Mihály. Monumenta Hungariae Historica Diplomataria. Tom. I-IV. A Magyar Tudományos Akadémia kiadása. Pest, 1857-59). 1867 elején a királyné és az Akadémia segítségével végre visszatérhetett Magyarországra, ahol köztiszteletnek örvendett. Szeged egyik kerülete országgyűlési képviselővé, a magyar történelmi társulat és az Akadémia második osztálya elnökévé választotta, a király történelemtanárnak hívta meg a trónörökös mellé, tribunici címzetes püspökké nevezte ki és a vaskai javadalmas apátságot adományozta neki. A magyar történetírás kiemelkedő alakja. Liberális, függetlenségi szellemű történeti munkáival a magyar polgári átalakulás ügyét szolgálta. A magyar történelem fő tendenciájának a szabadság kivívására és folyamatos megtartására irányuló törekvést tartotta. Több publikációját Hatvani Mihály álnéven jelentette meg. A történész feladatát abban látta, hogy a letűnt nemzedékek életének és munkásságának minden mozzanatát felkutassa, és a forrásokat kellő kritikával kezelje. Horváth Mihály a korabeli legnépszerűbb magyar történetírók egyike volt: nemcsak arra a korra gondolt, amelyről írt, hanem a közönségre is, akinek írt. Nemcsak kutató akart lenni, hanem buzdító, lelkesítő tanító is, aki mindig arra törekedett, hogy a 19. század vezéreszméit hirdesse.
A Magyar Tudományos Akadémia 1839. november 23-án levelező, 1841. november 23-án rendes taggá választotta. A magyar honvédelem történeti vázlata című székfoglaló előadása 1842. november 22-én hangzott el. 1871. május 17-én az igazgató tagságot nyerte el. 1870. január 15. – 1878. augusztus 19. között a II. Osztály elnöki tisztségét látta el. 1867-ben a Magyar Történelmi Társulat ideiglenes elnöke, 1867-77-ben első alelnöke, 1877-től haláláig elnöke. 1868-tól a Kisfaludy Társulat rendes tagja. Háromszor részesült – 1840., 1867., 1873. – a Magyar Tudományos Akadémia Nagyjutalmában. Mindegyik művét átlengi az erős hazafi-érzés, a szabadság, alkotmány és haladás érdekei iránti lelkesedés, ami írásainak nagy szubjektivitást kölcsönöz.
Szokatlan volt még egy katolikus pap részéről a vallási kérdésekben mutatkozó pártatlansága is. 1849-ben például a papi nőtlenség eltörlésének és az egyházi javak elkobzásának radikális követeléseit hangoztatta.

“Szerencsére, a politika sohasem tudta elvonni Horváthot a történettudománytól, melyben több mint egy évtizeden át a nemzetnek általánosan elismert vezére volt. Előtte és utána egy magyar sem érte el azt, hogy a nemzet történetét a legrégibb időktől csaknem könyve megjelenése napjáig összefüggően megírja.”

DR. MÁRKI SÁNDOR HORVÁTH MIHÁLY itt

Horváth Mihály sírja Budapesten. Kerepesi temető: B. 286. Dunaiszky László és Huszár Adolf műve

 

 

okt 19

Szabó Lőrinc Vasárnap

Az éjszaka tündér kezével
kihímezte a réteket.
Jó reggelt, gyönyörű vasárnap,
jó reggelt, virágok, füvek!

Jó reggelt! – mondom jobbra-balra,
minden virágnak köszönök,
látogatóban vagyok én itt
ezer kis ismerős között.

Köszöngetek és fütyörészek,
minden szép, minden érdekel.
Pedig tegnap, szombaton este,
de szomorún aludtam el!

Egész nap pénz után szaladtam,
a remény, mint a nap, fogyott.
Mi lesz? – kérdeztem és gyülöltem,
ami jön, a vasárnapot:

míg volt remény, mindent gyülöltem,
és nem jött pénz, és este lett.
Aztán az éj ezer virággal
hímezte ki a réteket,

s most itt vagyok az Ördögormon,
ünnep van, pénz nem lesz ma se,
nézem, hogy ring sárgán a zöldben
a gyermekláncfű tengere,

nézem a felhőt, lent a csárdát,
a hátán hempergő csikót,
s hogy egy gallyon, mint szürke gyöngyöt,
hogy viszi nagy hasát a pók,

és letelepszem és az erdő
mint zöld város tolong körül,
s kívül az emberi világon,
minden társadalmon kivül,

túl kötelességen s reményen
egészen jól érzem magam:
holnapig már nincs mit csinálni,
örülök annak, ami van.

Egész nap pénz után szaladtam,
hajszolt és megcsalt a remény:
reménytelenül, megnyugodva
heverek a tisztás gyepén,

és oly jó ez a felelőtlen,
embertelen semmittevés,
hogy szinte fáj, hogy jön a hétfő
s a gond megint, hogy lesz-e pénz.

Szinte fáj, – de mire kimondom,
már tűnik is a fájdalom,
nincs tegnap, nincs igazi holnap
ezen a gyönyörű napon, -

s egyszerre, boldogan, felugrom,
hogyne! hisz már érezni, hogy
lassankint vers lett a panaszból,
amit a fejem forgatott:

vers lett! s holnap pénzt adnak érte!
Rendben van! És megyek tovább:
Jó reggelt, gyönyörű vasárnap,
jó reggelt, gyönyörű világ!

 

 

okt 18

Az első személy, aki előállt a programozható számítógép ötletével

Charles Babbage (Teignmouth, Nagy-Britannia, 1791. december 26. – London, 1871. október 18.) angol matematikus és korai számítógép-tudós, az első személy, aki előállt a programozható számítógép ötletével.

Gépei az első mechanikus számítógépek közt voltak, de egyiket sem fejezte be teljesen, anyagi és személyes okokból. Babbage gépei mechanikusan működő részekből álló monstrumok voltak, de a felhasznált működési elvek közül sok meghökkentően hasonló a mai számítógépek működési elveire. Be nem fejezett gépeinek alkotóelemeit kiállították a Londoni Tudományos Múzeumban (London Science Museum).
1991-ben, Babbage eredeti tervei alapján befejezték a differenciálgépét, ami tökéletesen működött. A Babbage korában már használatos anyagokból építették fel, ami azt mutatja, a gép már a korabeli technológiájával is működőképessé tehető lett volna.

A helytelen adatok használatából sokkal kevesebb hiba származik, mint az adatok nem használatából.

Kívánom Istentől, bár a gőz végezte volna ezeket a számításokat.(Miközben John Herschellel táblázatokat ellenőriztek a Csillagászati Társaság számára 1821-ben.)

Kétszer is megkérdezték tőlem (parlamenti tagok!): “Mondja csak, Mr. Babbage, ha rossz számokat tesz a gépbe, akkor is a helyes válasz jön ki belőle?” Nem vagyok képes megérteni a gondolatoknak azt a zűrzavarát, amely ilyen kérdéseket provokál. Javasolj egy angolnak bármiféle elvet, bármiféle eszközt, legyen akármilyen csodálatos, azt fogod látni, hogy az angol elme teljes erejével nehézséget, hibát, vagy lehetetlenséget fog benne keresni. Ha egy olyan gépről beszélsz neki, amely krumplit hámoz, azt fogja mondani, lehetetlen: ha a szeme előtt hámozod meg vele a krumplit, azt fogja mondani, használhatatlan, mert ananászt szeletelni nem lehet vele. (Analitikai gépéről, az első programozható számítógépről.)

Forrás itt

 

 

 

 

okt 17

Szent Ivó a jogászok védőszentje

Hélory Ivó a bretagne-i Kermartinban született 1253. október 17-én. Édesapja korai halála után édesanyjára maradt a gyermekek nevelése. Ivó vallásos nevelését jól mutatja édesanyjának ránk maradt intése: “Úgy élj, hogy szent lehess!” Filozófiát, teológiát és kánonjogot Párizsban, római jogot Orleans-ban tanult. Utóbbi helyen tanárai közé tartozott Pierre de la Chapelle, aki elsőként kommentálta Iustinianus Institutióit. Ivó figyelemre érdemes jogtudományi, elméleti munkásságot nem fejtett ki, de megszerzett tudását annál inkább kamatoztatta a gyakorlatban. Jogi felkészültségét a rászorulók, az elesettek megsegítésére használta. Tanulmányai befejeztével, 1280-ban, diakónussá szentelték, majd szülőföldjén, a rennes-i egyházmegyei bíróság bírája lett. Néhány év múlva azonban már a tréguier-i egyházmegyei bíróságon végez bírói szolgálatot. 1284-ben szentelték pappá. Először tredrezi, majd később louannec-i plébános lett. Plébánosi szolgálata mellett továbbra is segítette a szegényeket jogi ügyeik intézésében. A pereskedő felek megbékítésére törekedett, az ügyek intézésében igazságos és méltányos volt. A források kiváló hitszónokként is megemlékeznek róla, az erényes életre, a szentek példájának követésére buzdított. Sokat és elmélyülten imádkozott, szigorú önmegtagadásokat végzett. 1303. május 19-én halt meg. Ereklyéi a tréguier-i székesegyházban találhatók. Még életében is sok csodás eseményt kapcsoltak a nevéhez, de közbenjárására, halála után is történtek csodás gyógyulások, imameghallgatások. Tisztelete egész Európában elterjedt, jogásztársulatok és egyetemek jogi karai védőszentként tisztelték.

Szent Ivó, legigazságosabb jogtanácsos! Aki megérdemelted, hogy Krisztus asztaltársad legyen a szegények személyében; ezért imáddal a kenyeret megszaporítottad, a betegeket gyógyítottad, a lángokat könyörgéseiddel kioltottad, a kereszt jele által magadnak utat készítettél a vízen át, a Keresztre Feszített legédesebb ölelései közepette mentél Isten ítélőszéke elé, hogy megvédjed ügyedet, s győztél. De hogyan?

Míg éltél, szegények, özvegyek és árvák ügyvédje voltál. Nyelvedet nem adtad el nekik, hanem ügyeiket jótéteményekkel és alamizsnákkal vásároltad meg.

Folytatás itt

Egy Szeged környékén, Szőregen följegyzett félnépivé vált diákdal szerint:

E szép szóra: jurátus, jurátus,
Ej de ráillik a tus, a bor tus!
Többet ér ez mint a jus, mint a jus,
Élj hát vele jurátus, jurátus.

Ősapánk is szent Ivó, szent Ivó,
Nem volt soha vízivó, vízivó.
Hogy éltében tusozott, tusozott,
Azért szentté változott, változott.

Forrás itt

okt 16

Az agyagfalvi székely nemzetgyűlés

Az 1848. október 16-17-i székely nemzetgyűlés színhelye, amely elrendelte a népfelkelést, elhatározták, hogy a székely haderő szembeszáll az Erdélybe betört és a Székelyföldön portyázó Heydte osztrák dragonyos kapitány csapataival. 

A történeti Erdély magyarságának mintegy felét kitevő székelység 1848 tavaszán lelkesedéssel kapcsolódott be a magyar forradalomba. Elfogadta a pesti március 15-i Tizenkét Pontot, amelyekhez hozzáfűzte a maga sajátos kívánságait. A székelység szerette volna elérni a terhes határőri rendszer és a jobbágyviszonyok azonnali eltörlését, az emberek törvény előtti egyenlőségét s a közteherviselés késedelem nélküli megvalósítását. A határőri katonai rendszer nagy terheket rótt a családokra, a marosszéki és udvarhelyszéki szabad székelység az osztrák uralom idején elvesztette eddigi jogainak nagy részét s amiatt volt elégedetlen. Nemzeti gyűlés tartásának a gondolata már tavasszal felvetődött a székelység körében, de akkor elmaradt. Azonban ősszel, polgárháborús hangulat kialakulása után a tanácskozásra valamilyen formában és valahol feltétlen sort kellett keríteni. A székelységnek ugyanis sorsdöntő kérdésekben kellett állást foglalnia, meg kellett határozni a székelység helyét a magyar forradalom és a kibontakozóban lévő osztrák ellenforradalom viszonyában, részvételét a magyar szabadságharcban, s különösen az erdélyi magyarság önvédelmi harcában, kifejezésre kellett juttatnia az erdélyi társnépek iránti békés szándékát.

A székelyek nagy gyűlését Marosszék egyik országgyűlési képviselője, Berzenczey László kormánybiztos hívta össze. Berzenczey felhívása három pontba jelölte ki a nemzeti gyűlés célját:

1. egy három személyből álló ideiglenes székely kormány alakítása, mely a magyar minisztérium fennhatósága alatt a Székelyföld polgári és katonai ügyeit intézi
2. egy székely nemzeti katonai tábor szervezése
3. a székely nemzet régi szabadságának visszaszerzéséről való tanácskozás.

A felhívás 50 esztendős korig minden székely férfiút, beleértve a katonai alakulatokat és tiszteket az Agyagfalva melletti rétre hív október 16-ra, hogy ott határozzanak a Habsburg ellenes önvédelmi harc ügyében.

Forrás itt

A gyűlés határozatai

A gyűlésen résztvevők az egész székelység nevében felesküdtek a magyar kormányra. Kinyilvánították, hogy a székely nép hajlandó védelmére kelni akármelyik népnek, amelyiknek jogai sérülnek, ugyanakkor elvárják, hogy a románok és a szászok „a két magyar hazát egyesítő és a király által szentesített törvény előtt meghajoljanak.”[2]
A gyűlés meghívója hangsúlyozza az áprilisi törvények társadalmi egyenlőségre vonatkozó cikkelyei, így a jog előtti egyenlőség, a jobbágyfelszabadítás, a közteherviselés fontosságát. Ez azonban a gyűlés határozatai között a többi tennivaló mellett kevés szerepet kapott. Határoztak egyben a magyar honvédség mintájára székely hadsereg felállításáról, melynek parancsnokának Sombori Sándor huszárezredest nevezték ki. Elrendelték egyben a 19 és 25 év közötti ifjak általános hadkötelezettségét. A második napon híre jött, hogy a Partiumban román népfelkelők császári felbujtásra magyar falvakra támadtak. Erre válaszul a székelyek azonnal négy dandárt alakítottak, és táborba szálltak. Eközben Puchner nyíltan a magyarok ellen fordult

Bővebben itt

 

 

okt 15

Michel Foucault

Michel Foucault (Poitiers, 1926. október 15. – Párizs, 1984. június 25.) francia történész, filozófus; a Collège de France tagja; a 20. század egyik legnagyobb hatású gondolkodója a bölcsészet- és társadalomtudományok területén.

Munkássága

Foucault elsősorban a különböző társadalmi intézmények (a pszichiátria, az orvostudomány és a börtön), valamint a szexualitás történetéről szóló újszerű kutatásairól ismert. A hatalom problémáját, illetve a tudás és a hatalom közti viszonyt, valamint a diskurzus működését középpontba állító megközelítése számos kortárs társadalomtudományi elméletbe beépült. A kritikusok és kommentátorok Foucault munkásságát legtöbbször a posztmodernizmus és a posztstrukturalizmus áramlatába sorolják, bár a hatvanas években egyértelműen kapcsolódott a strukturalizmushoz is. Foucault minden hasonló címkét elutasított, mivel ezeket túl kényelmesnek és leegyszerűsítőnek tartotta.

Wikipedia

Rövid életrajza itt

Életművében elszórva körvonalazódik „neveléselmélete” és kultúrakritikai programja a diskurzus, a tudás, az igazság problémaköreire építve, és kibontakozik egy új filozófiai antropológia váza, mely egységbe tudja hozni a történész és a filozófus munkáját. Fontos, hogy Michel Foucault-t mint civilszervezetek aktív szervezőjét és tagját tartották számon a De Gaulle-korabeli Franciaországban, és kritikai szempontjait is eme tevékenysége fényében ismerhetjük meg. A társadalomtudományok világszerte egyre inkább érdeklődnek életművének egyedisége iránt, mert életműve kritikai reflexióiban a demokratikus intézmények haladásközpontú lehetőségét vélik felfedezni.

Felber Tamás Michel Foucault pedagógiakritikája, avagy az oktatás mint a normalizáló hatalomgyakorlás hálózata ltt

Hogyan lesz a lélek a test börtöne?

Ilyen alapállásból fordul Foucault a történelemhez, és amit a 70-es években elkezdett kutatni, az közvetlenül e kérdésekre felelt. A büntető technikák történetét írja le az 1974-es, magyarul is megjelent Felügyelet és büntetés. A börtön története . Vagyis az a történeti folyamat, amely a megbélyegzés és a kivégzés, a kínvallatás elrettentő módszere helyett egy másik fegyelmező technikát vezet be, amely a bűnözőket inkább csak eltávolítja a társadalomból, és valamilyen tarifa szerint bezárja őket börtönbe, és ott felügyelet alatt tartja, megpróbálja átnevelni őket. A Gulag eredete, hogy úgy mondjam. Minthogy e felügyeleti technika kilép a börtön falai közül, a fenyítő technikákkal szemben alternatív társadalomigazgató technikát kínál, Foucault felteszi a kérdést: melyek voltak a forrásai, honnan eredt. Mi volt a genealógiája a késő-középkortól kezdve azon intézmények működésének, amelyek a kollégiumokban, a napirendeket kidolgozó kolostorokban, a dologházakban, a gyárakban, a kaszárnyákban kiképzésben részesítették az embereket, olyan módon vonták őket a felügyeletük alá, amely szinte fölöslegessé tette az állam nagyszabású nyilvános fenyítő akcióit. Ehelyett olyan fegyelmező technikát vezetett be, amely a társadalom kötelékeit a hatalom mikrofizikája szintjén tartja meg, és megdönthetetlenné teszi a hatalmi viszonyokat.

Folytatás  itt

 

 

okt 14

Nagy Akbar

Akbar vagy Nagy Akbar (1542. október 14. – 1605. október 27.) az észak-indiai Mogul Birodalom uralkodója (sáhinsáh) volt 1556. február 14-től haláláig, Humájun fia és utóda, a birodalomalapító Bábur unokája. Uralma volt a birodalom fénykora. Akbar építette ki a minden faluig elérő adminisztrációs és adóztatási rendszert, ami biztosította az állam stabilitást. A britek is erre a rendszerre alapozták később gyarmati uralmukat. Híres volt vallási türelméről.

Akbar (1556-1605) birodalma lett a jólét földje. Pezsgő gazdasági és kulturális élet színtere volt. India virágzott, pedig akkor már mintegy 100–150 millió ember élt a szubkontinensen. Akbar korán felismerte, hogy a soknemzetiségű és sokvallású országban a tolerancia nélkülözhetetlen a tartós együttéléshez, így hosszú uralma alatt nemcsak virágzó, hanem szilárd birodalmat is teremtett. Ez emelte a legjelentősebb mogul uralkodók közé.

Akbar birodalomépítése

Az ifjú Akbar 1560-ban ügyesen elmozdította a régenst és 1561-től már egyedül uralkodott. Ágrában alakította ki udvarát, ahol azonnal közigazgatási reformokat vezetett be. Első dolga az volt, hogy megakadályozza a magas rangú tisztségviselők, így a főminiszter hatalmának túlzott növekedését. Az új rendszer lényege az volt, hogy az eddigi egyszemélyi hatalom helyett négy embert bízott meg a kulcsterületek vezetésével. Egy-egy miniszter felelt a pénzügyekért, a katonai, az udvartartási és a vallási ügyekért.

Gazdasági reformok

Akbar hindu adóügyi minisztere alapos felmérésen nyugvó, hatékony adórendszert vezetett be (az adó a termés egyharmada volt!) az egész birodalomban. A rendszer rugalmasságának egyik titka az volt, hogy az összeírásokat rendszeres időközökben megismételték.

Mivel a gazdaság a pénzforgalmon nyugodott, csakis a császári pénzt lehetett használni. Továbbra is fontos jövedelemforrás volt a regionális és a nemzetközi kereskedelem, Európa felé a kivitel cikkei nem változtak az ókor óta: pamuttextil, indigó, salétrom és fűszer, cserébe érkezett bor, ezüst, arany. A belső áruforgalomban fontos tényező volt, hogy a császár támogatta azokat a manufaktúrákat, amelyek elsősorban a nemesség luxus igényeit elégítették ki

Forrás itt

 

 

Régebbi bejegyzések «