aug 27

Petőcz András író, költő, szerkesztő

Petőcz András (Budapest, 1959. augusztus 27. –) magyar író, költő, szerkesztő.

Petőcz András 1959-ben született Budapesten. 1981 és 1983 között a Jelenlét című folyóirat vezető szerkesztője. 1983-ban underground művészeti egyesületet és szamizdatot alapít Médium-Art néven. A 80-as években csatlakozik a párizsi avantgárd köréhez, 1986-88-ban több franciaországi rendezvényen is fellépett. 1989-91-ben videófilmeket rendez a Balázs Béla Stúdióban. Médium-Art címen reprezentatív vizuális költészeti antológiát állít össze. 1990-92-ben a párizsi Magyar Műhely egyik felelős szerkesztője. Sáry László zeneszerzővel közös lemezt készítenek, a Közeledések és távolodások című hanglemez 1990-ben jelenik meg. A Láthatatlan jelenlét című kötete a hagyományos formákhoz való visszatérést jelzi költészetében. A szintézis, a hagyományok egységesítésére való törekvés jelenik meg az 1994-es A tenger dicsérete című, válogatott verseit tartalmazó könyvében is. 1998-ban meghívást kap az Egyesült Államokba, ahol három hónapot tölt egy nemzetközi írószemináriumon, Iowában. Ebben az időszakban fordul a próza felé. Megírja A napsütötte sávban című prózaverskötetét, majd novellákat publikál Egykor volt házibarátaink címmel. Ezt követi két regény, A születésnap 2006-ban, majd 2007-ben az Idegenek – ez utóbbi írása idején Petőcz András Franciaországban él. A könyv az oroszországi Beszlanban ént tragédia prózai felodolgozára, drámai látomás a terrorról, a kiszolgáltatottságról egy, az édesanyjával folyton menekülő kislány szemszögéből. Fontos kötetei: 1984: Betűpiramis (versek); 1988: A jelentés nélküli hangsor (versek); 1989: Non-figuratív (versek); 1990: A jelben-létezés méltósága (esszék); 1994: A tenger dicsérete (válogatott versek); 2002: Majdnem minden (összegyűjtött versek); 2005: Európa rádió (versek); 2006: A születésnap (regény); 2007: Idegenek (regény).

Forrás itt

“Magam növesztettem a magam testét, nem teszi meg helyettem senki, írja Jerome David Salinger az egyik regényében. Persze, nem is az ő szavai ezek, nem a narrátor szavai, hanem az egyik hőse, valami gyerek mondja mindezt, már nem tudom pontosan, kicsoda, nem fontos, nem is érdekel.”

Honlapja itt

 

 

 

aug 26

Guillaume Apollinaire

Guillaume Apollinaire (Róma, 1880. augusztus 26. – Párizs, 1918. november 9.) költő, író és kritikus.

Élete itt

A MIRABEAU-HÍD

A Mirabeau-híd alatt fut a Szajna
S szerelmeink
Mért kell gondolnom arra
Hogy az öröm nem jöhet csak a jajra

Óra verj az éjszakában
Megy az idő én megálltam

Maradjunk szemközt kéz a kézbe zárva
Míg fut örök
Szemektől elcsigázva
Karunk hídja alatt a Szajna árja

Óra verj az éjszakában
Megy az idő én megálltam

Fut a szerelem akár ez a gyors hab
A szerelem
Az élet vánszorog csak
És a Reményben mily sok az erőszak

Óra verj az éjszakában
Megy az idő én megálltam

Tűnnek a napok a hetek suhanva
Vissza se tér
Múlt és szerelem habja
A Mirabeau-híd alatt fut a Szajna

Óra verj az éjszakában
Megy az idő én megálltam

(Eörsi István fordítása)

 

 

 

aug 11

Debreceni Boglárka költő

Debreceni Boglárka (Salgótarján, 1981. augusztus 11.) író, költő, szerkesztő, kritikus

1981-ben születtem Salgótarjánban. A Nagy Lajos Király Magánegyetemen és a Miskolci Egyetemen végeztem, mint művészettörténész, kulturális antropológus, muzeológus, vizuális kultúra, művészettörténet és társadalomismeret tanár, 2010 szeptemberétől az ELTE Történelemtudományi Doktori Iskola Gazdaság- és társadalomtörténeti oktatási programjában veszek részt. Kutatási területem: a Kádár-rendszer művészet- és kultúrpolitikája, kiemelten: a Képcsarnok Vállalat története. Korábban egy művészeti szakközépiskolában tanítottam művészettörténetet, aztán a Petőfi Irodalmi Múzeum Művészeti Tárában, majd a Kassák Múzeumban dolgoztam, muzeológusként. Jelenleg szabadúszóként tevékenykedem. Az MTA-MTB Művészettörténeti Munkabizottság (2008), a FISZ (2009), a JAK (2010) és a MÚOSZ (2010) tagja vagyok. Rendszeresen publikálok irodalmi, művészeti, társadalomtudományi, pedagógiai folyóiratokban.

Forrás itt

Honlapja itt

BABELLA

Kemény csaj vagyok, szingli,
nekem nem lehet csak úgy
be.le.szólni, az életembe,
ez mondvacsinált büszkeségem
apoteózisa, apátia,
mozgalmi öltözetben.
Komilfó mosoly, puszedli,
tehát becsókolhattok,
ez komoly, a többi csak allűr,
maszlag és kultúrsokk.
Gyöngyvirág, gyöngy világ,
begyöngyélet, kozmopolisz,
blama az egész, látványpékség,
látványkonyha, nagyon komisz.
A túltengő szentimentalizmus
nem az én műfajom,
nem is lehet,
nem vagyok más, mint
textillel bekötött,
légy által beköpött,
ideális halott,
temetetlen.

Forrás itt

aug 06

Mi a titka az Áprily-versek varázsának?

Áprily Lajos, született Jékely Lajos (Brassó, 1887. november 14. – Budapest, 1967. augusztus 6.) József Attila-díjas (1954) költő, műfordító.

Mi a titka az Áprily-versek varázsának?

Hiszen aligha van versolvasó ember, akit el ne bűvölne ez a költészet, ez a formatökély, amellyel egy tiszta lelkű, szerényen, sőt szemérmesen nagy műveltségű, egyértelmű világossággal gondolkodó és érző művészember kifejezi magát. Talán éppen a tisztaság az, ami elsősorban megragadja a lelket: tisztaság a lélekben, tisztaság a mondatokban, verssorokban, ritmusban, rímekben és életigényekben. Ebben a szinte testi élvezettel mondható költészetben nincs olyan érzés, amelyet bármelyik egészséges ösztönvilágú, lénye egészével tisztességes ember ne érezhetne; nincs olyan gondolat, amelyet egy valamelyest művelt európai ember ne gondolhatna; nincs benne se eszmei, se formai újdonság — és mégis a szenzáció élményét adja az olvasónak, és nagy hatások keltésének lehetőségét a versmondónak. Áprily költészetéről minden igazán emberséges, művelt és emelkedett lelkű, de soha verset nem író ember úgy érezheti, hogy ő is megírhatná, ha olyan nagyon jól tudna verset írni, mint Áprily. De az Áprily-varázsnak talán mindezen túl vagy mindezek mögött az a fő titka, hogy kifejezi egy olyan ingathatatlan becsületű férfi lelkét, aki harmonikusan akar élni egy diszharmóniákkal teljes világban, rendíthetetlenül emberséges az embertelenségek közepette, nem akar többet tenni, mint amit megtehet, de azt hibátlan lelkiismeretességgel teszi is, és a történelem rémületességei vagy kisebb, de mégis bántó kellemetlenségei közt őrizni tudja meghitt kapcsolatát a természettel és a szelíd érzelmeket adó családi magánélettel. Áprily nem közéleti költő, de az értelmes közéletnek nélkülözhetetlen szüksége van az ilyen magánemberekre; pontosabban: egy ilyen emberséges magánélet fontos közügy.

Bővebben itt

Halála

1943 szeptemberében, miután nem volt hajlandó az iskolájában a zsidótörvények szabta felvételi rendelkezéseket végrehajtani, felmondott, nyugdíjba vonult, s Visegrád mellett, Szentgyörgypusztán telepedett le.

Hosszú éveken át csak fordításaival volt jelen az irodalmi életben, versekkel az 1950-es évek közepétől jelentkezett újra. Verseinek leggazdagabb válogatását már csak a halál árnyékában láthatta. Nyolcvanadik

születésnapja előtt halt meg a hárshegyi szanatóriumban.

Wikipedia

A rím

Hazája álom és titok,
szem-nem-legelte pázsitok.

Egyszer csak itt van s mint kis ér,
csilingel és kisér, kisér.

S fürtös csengő lesz: hangpatak,
amelybe új csengés szakad.

Mentát locsol, szirmot sodor
és illatos lesz, mint a bor.

És mámoros lesz, partot ont,
kurjongató, vidám bolond.

A mély felé örvénnyel ás,
hogy belenézni: kábulás.

A fényen tündökölve fut
és fényes tündérvölgybe jut.

S tó lesz, virágot úsztató,
habnyugtató és tiszta tó.

Nem ás, nem ont és nem kering –
csak ring s a lelkem benne ring.

 

 

 

aug 01

A nyerges-tetői csata

Nyergestető a Háromszéki-medencét és a Csíki medencét összekötő átjáró a Csíki-havasok és a Torjai-hegység között. A 895 m magasságban lévő nyereg, hágó az utolsó védhető hely az Ojtozi-szoroson áttörő csapatok ellen. Számtalan véres ütközet helyszíne volt tatár és török beütésekkor. A sokszoros túlerőben lévő orosz sereg nem bírt a székelyekkel. Tuzson János honvédei 1849. augusztus 1-jén többször is visszaverték az orosz támadást. Mígnem egy román pásztor a védők hátába vezette az ellent. Kányádi Sándor Nyergestető című versében így ír erről: „Végül csellel, árulással / délre körülvették őket, / meg nem adta magát székely, / mint a szálfák, kettétörtek. / Elámult az ellenség is / ekkora bátorság láttán, / zászlót hajtva temette el / a hősöket a hegy hátán.”

(Írta: Szathmáry)

Kányádi Sándor: Nyergestető

– A néhai jó öreg Gaál Mózesre,
gyermekkorom regélőjére is emlékezve –

Csíkországban, hol az erdők
zöldebbek talán, mint máshol,
ahol ezüst hangú rigók
énekelnek a nagy fákon,
s hol a fenyők olyan mélyen
kapaszkodnak a vén földbe,
kitépni vihar sem tudja
másképpen, csak kettétörve,
van ott a sok nagy hegy között
egy szelíden, szépen hajló,
mint egy nyereg, kit viselne
mesebeli óriás ló.
Úgy is hívják: Nyergestető;
egyik kengyelvasa: Kászon,
a másik meg, az innenső,
itt csillogna Csíkkozmáson.
Nemcsak szép, de híres hely is,
fönn a tetőn a nyeregben
ott zöldellnek a fenyőfák
egész Csíkban a legszebben,
ott eresztik legmélyebbre
gyökerüket a vén törzsek,
nem mozdulnak a viharban,
inkább szálig kettétörnek.
Évszázados az az erdő,
áll azóta rendületlen,
szabadságharcosok vére
lüktet lenn a gyökerekben,
mert temető ez az erdő,
és kopjafa minden szál fa,
itt esett el Gál Sándornak
száznál is több katonája.
Véres harc volt, a patak is
vértől áradt azon reggel.
Támadt a cár és a császár
hatalmas nagy hadsereggel.
De a védők nem rettentek
– alig voltak, ha kétszázan -,
álltak, mint a fenyők, a harc
rettentő vad viharában.
Végül csellel, árulással
délre körülvették őket,
meg nem adta magát székely,
mint a szálfák, kettétörtek.
Elámult az ellenség is ekkora bátorság láttán,
zászlót hajtva temette el
a hősöket a hegy hátán.
Úgy haltak meg a székelyek,
mind egy szálig, olyan bátran,
mint az a görög háromszáz
Termopüle szorosában.
Nem tud róluk a nagyvilág,
hőstettükről nem beszélnek,
hírük nem őrzi legenda,
dicsőítő harci ének,
csak a sírjukon nőtt fenyők,
fönn a tetőn, a nyeregben,
s azért zöldell az az erdő
egész Csíkban a legszebben.

Forrás itt

 

júl 30

Boldog Judit napot!

A Judit név (héber) Jelentése: Judeából származó nő.

Egy nő számára lehet-e nagyobb feladat, mint valakit naggyá tenni? Ez lesz sorsának alapja. Támogatnia kell párját, hogy valamilyen területen hatalomra tegyen szert. Amennyiben a karriert választja, inkább az egyéni utak lesznek a meghatározók. Elvárja, hogy a társadalom elismerje és megbecsülje. Céljait mindenáron megvalósítja, ezért csak a célok kérdésesek. Teljes odaadással küzd a családért és szeretteiért, de mindenkitől teljes bizalmat és elfogadást vár. Ezt várja el párjától is. Vállvetve küzd a társával, de csak ha ő választja a célokat. Ezért a párkapcsolatában ő akar irányítani, nem fog alárendelődni, inkább független marad. Akkor oldja meg jól a feladatát, ha a kapott lehetőségeket mások javára tudja fordítani. Erre azért lehet szükség, hiszen ha öncélúvá válik, a sors fogja elvenni tőle a dolgokat.

Forrás itt

 

 

júl 26

Az én kedvenc írem

George Bernard Shaw (írói nevén G. B. Shaw) (Dublin, 1856. július 26. – Ayot St Lawrence, Hertfordshire, 1950. november 2.) ír drámaíró.

Mindaz a szeretet, amely a világon van, szavakban akar megnyilatkozni, de nincs hozzá bátorsága, fél, fél. Ez a világ tragédiája.

Aki nagyon sokáig él, annak sok mindenre van ideje, és nem késik le semmiről. G. B. Shaw, aki a XX. század egyik legtermékenyebb színpadi szerzője, csak 42 éves korában írta első színdarabját. De hát utána még 52 évig élt. Nem sokkal halála előtt mulatságos darabot írt Newtonról és a tudóst meg nem értő urakról. És vénséges vénen sem ágyban, párnák közt halt meg, hanem leesett a bicikliről, és koponyatörés tett pontot tevékeny élete végére

Bővebben itt

Idézetek tőle:

Minden szakma a laikusok elleni összeesküvés
Nevetséges dolog azt állítani, hogy az emberek jók, vagy rosszak, az emberek vagy kellemesek, vagy unalmasak.
Egy mérsékelten becsületes ember, akinek mérsékelten hű a felesége, akik mindketten mérsékelten hisznek és egy mérsékelten egészséges házban laknak – ez a középosztály végeredményben.
Soha nem másztam semmiféle szamárlétrán. Sikereimet pusztán a gravitációnak köszönhetem.
Csitt! Egy fehér lovat látok hallok közeledni!” c. könyvből (Biográf Kiadó, 1996)
Ha egy ostoba ember szégyelli, amit csinál, mindig a kötelességére hivatkozik.
Egy nő még akkor is emlékszik az első csókra, amikor a férfi már az utolsót is elfelejtette.
A divat szándékosan terjesztett járvány.
A gyilkosság a kritika végletes megnyilvánulási formája.
Veszélyes őszintének lenni, hacsak nem vagy emellett hülye is.
A demokrácia arról biztosít, hogy ne kormányozzanak minket jobban, mint ahogy megérdemeljük.
A nő az egyetlen olyan egérfogó, mely után fut az egér.
A tehetséges gyerekek szülei mindig hisznek az örökléstanban.
Gyakran idézek önmagamtól. Ez színesebbé teszi a társalgást.
Az a kormány, amelyik kirabolja Pétert, hogy Pálnak fizessen, mindig Pál támogatásától függ.
Anglia és Amerika az a két ország, melyeket a közös nyelv különböztet meg.
Hogy a Nemzeti Galériából melyik festményt menteném ki, ha tűz lenne? Az ajtóhoz legközelebb esőt, természetesen.
A napilapok úgy látszik, képtelenek különbséget tenni egy biciklibaleset és a civilizáció összeomlása között.
Az ifjúkor csodálatos! Micsoda bűn gyerekekre elvesztegetni!
Mártírnak lenni az egyetlen mód arra, hogy híresek legyünk bármiféle tehetség nélkül.
Egy hibákkal teli élet nemcsak sokkal tiszteletreméltóbb, hanem sokkal hasznosabb is, mint egy olyan élet, ami semmittevéssel telik el.
Nem azért felejtünk el játszani, mert megöregszünk, hanem attól öregszünk meg, hogy elfelejtünk játszani.
Bárcsak a szülők észrevennék, hogy mennyire untatják a gyermekeiket!
Csak úgy kerülheted el azt, hogy nyomorúságosnak érezd magad, ha nincs elég időd azon töprengeni, boldog vagy-e vagy sem.
Az az aranyszabály, hogy nincsenek aranyszabályok.

júl 23

Cholnoky Jenő

Cholnoky Jenő (Veszprém, 1870. július 23. – Budapest, 1950. július 5.) író, földrajztudós, tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.

Apja, Cholnoky László köztiszteletben álló ügyvéd volt Veszprémben. Anyja, Zombath Krisztina nyolc gyermeknek adott életet, közülük három fiatalon meghalt. Középiskoláit Veszprémben és Pápán végezte. Érdeklődése már ebben a korban a földrajzra irányult, gimnazista korában írta első “földrajkönyveit”. Apja azonban nem a Tudományegyetemre, hanem a Műegyetemre íratta be, mondván: a tanárok mind szegények. A mérnöki diploma megszerzése után 1892-ben a Műegyetem vízépítési tanszékén kapott tanársegédi állást Klimm Mihály professzor mellett. Közben megismerkedett Lóczy Lajossal, az akkor már világhírű földrajtudóssal és Ázsia-kutatóval, aki 1894-ben meghívta őt maga mellé asszisztensnek a Tudományegyetem földrajzi tanszékére. Ez a “pályamódosítás” végleg meghatározta életútját, de a geográfiai kutatómunkában is kitűnően tudta hasznosítani mérnöki ismereteit és műszaki rajztudását. Lóczy Lajos ajánlására 1896-ban szerény ösztöndíjjal Kínába ment tanulmányútra. Mestere azzal a feladattal bízta meg, hogy tanulmányozza a Kína-alföld nagy folyóinak deltavidékét, derítse fel a Sárga-folyó és a Jangce mederváltozásainak okait, körülményeit. Utazása közel két évig tartott, ezalatt feldolgozta a deltavidékek hidrográfiáját, felfedezett egy nagy lávamezőt Mandzsúriában, és a néprajtudomány számára is értékes anyagot gyűjtött. Naplója 1235 rajzot tartalmaz, köztük sok vízépítmény és különféle mérnöki pontosságú ábrázolás. Kínából hazatérve adjunktussá léptették elő. A mérnöki diplomája mellé megszerezte második doktori oklevelét, és nem sokkal később a leíró földrajz magántanárává habilitálták. Feleségül vette Barrois Petronellát. Három gyermekük született: Béla, Tibor és Ilona. Bélából a botanika híres tudósa, Tiborból Kossuth-díjas műegyetemi tanár lett.

Forrás itt

júl 22

Az avignoni csalogány

Mireille Mathieu, (Avignon,1946. július 22. –) világhírű francia énekesnő,

Mireille így vall magáról:

“Egy énekesnő életében nem csak diadalok és ráadások fordulnak elő. Vannak napok, amikor az embernek semmi kedve hozzá, mégis el kell indulni. Akkor is mosolyogni kell, amikor a szív nem kívánja valami bánat miatt, amit nem szabad felfedni. Aztán ott van a fáradtság, amit el kell feledni, mert a vörös függönynek mindig fel kell gördülnie. Mit számít a reményét vesztett szív, amikor az örömről kell énekelni! Mit számít a bénítóan ható lámpaláz, abban a pillanatban, amikor kigyulladnak a reflektorok!””

 

“Végül is, ahol a legjobban érzi magát, az a színpad. Ott egymaga van jelen, ott megtalálja a békét”
–  mondta Johnny Stark

Az avignoni csalogány itt

L’Hymne à l’amour itt

júl 21

A komor éj

Robert Burns (1759. január 25. – 1796. július 21.) skót költő, dalszerző.

A KOMOR ÉJ

A komor éj már közelít,
üvöltő vad vihar süvít,
hasas felhők sötétlenek
a szél-szántotta sík felett;
a vadász bukdácsol haza,
fészkére száll a vadkacsa,
pusztán csak én nem nyughatom,
Ayr, elhagyott szép partodon.

Az ősz gyászolja déresett
kalászait, a földeket;
tajtékot hány a szennyes ég,
tompán morog a messzeség:
vérem fagy, lelkem látja már,
hogyan dobál a tengerár;
örvény, sötét halál fogad,
elvesztve, Ayr, szép partodat.

Nem félek én a tengeren,
bömbölhet, zúghat féktelen,
nem tántorít el száz halál,
ha eltalál, hát eltalál:
de szívem mégis megszakad
a mérhetetlen súly alatt,
kín, fájdalom, emlék szorít,
elhagyva Ayr szép partjait.

Ég áldjon, dombok, hajlatok,
ugarok, szittyós nádasok;
hadd kergetem ábrándjaim
letünt szerelmek romjain!
Békével fáradt vállamon,
barát, ellenség – búcsuzom!
A lelkem csordultig teli;
ég áldjon, Ayr szép partjai.

Kormos István fordítása

A romantika egyik legjelentősebb költőjévé vált a szegénységben, ám jó nevelésben felnőtt Robert Burns, akinél a jókedv, az öröm mindig társas jellegű volt, soha nem a melankolikus, epekedő szerelmesnek írt, hanem az életet szeretőknek. Halál után is adott okot arra, hogy gondoljanak rá. Robert Burns érzékeny lélek volt, sokszorosan szenvedte a szegénység minden szenvedését. „Soha szív nem dobogott az enyémnél hevesebben azért, hogy kitűnjék” – írta egy levelében. Ám úgy látszik a tehetséget és a zseniket máshol sem becsülik meg. Amikor Robert Burns meghalt, nem sokkal temetése után márványemlékművet állítottak neki. A síremlék felavatása során a még élő édesanyja keserű könnyekre fakadt: – Ó, Robbie! Te egy darab kenyeret kértél tőlük, s ők egy darab követ adtak neked!

Forrás itt

Régebbi bejegyzések «