júl 26

Az én kedvenc írem

George Bernard Shaw (írói nevén G. B. Shaw) (Dublin, 1856. július 26. – Ayot St Lawrence, Hertfordshire, 1950. november 2.) ír drámaíró.

Mindaz a szeretet, amely a világon van, szavakban akar megnyilatkozni, de nincs hozzá bátorsága, fél, fél. Ez a világ tragédiája.

Aki nagyon sokáig él, annak sok mindenre van ideje, és nem késik le semmiről. G. B. Shaw, aki a XX. század egyik legtermékenyebb színpadi szerzője, csak 42 éves korában írta első színdarabját. De hát utána még 52 évig élt. Nem sokkal halála előtt mulatságos darabot írt Newtonról és a tudóst meg nem értő urakról. És vénséges vénen sem ágyban, párnák közt halt meg, hanem leesett a bicikliről, és koponyatörés tett pontot tevékeny élete végére

Bővebben itt

Idézetek tőle:

Minden szakma a laikusok elleni összeesküvés
Nevetséges dolog azt állítani, hogy az emberek jók, vagy rosszak, az emberek vagy kellemesek, vagy unalmasak.
Egy mérsékelten becsületes ember, akinek mérsékelten hű a felesége, akik mindketten mérsékelten hisznek és egy mérsékelten egészséges házban laknak – ez a középosztály végeredményben.
Soha nem másztam semmiféle szamárlétrán. Sikereimet pusztán a gravitációnak köszönhetem.
Csitt! Egy fehér lovat látok hallok közeledni!” c. könyvből (Biográf Kiadó, 1996)
Ha egy ostoba ember szégyelli, amit csinál, mindig a kötelességére hivatkozik.
Egy nő még akkor is emlékszik az első csókra, amikor a férfi már az utolsót is elfelejtette.
A divat szándékosan terjesztett járvány.
A gyilkosság a kritika végletes megnyilvánulási formája.
Veszélyes őszintének lenni, hacsak nem vagy emellett hülye is.
A demokrácia arról biztosít, hogy ne kormányozzanak minket jobban, mint ahogy megérdemeljük.
A nő az egyetlen olyan egérfogó, mely után fut az egér.
A tehetséges gyerekek szülei mindig hisznek az örökléstanban.
Gyakran idézek önmagamtól. Ez színesebbé teszi a társalgást.
Az a kormány, amelyik kirabolja Pétert, hogy Pálnak fizessen, mindig Pál támogatásától függ.
Anglia és Amerika az a két ország, melyeket a közös nyelv különböztet meg.
Hogy a Nemzeti Galériából melyik festményt menteném ki, ha tűz lenne? Az ajtóhoz legközelebb esőt, természetesen.
A napilapok úgy látszik, képtelenek különbséget tenni egy biciklibaleset és a civilizáció összeomlása között.
Az ifjúkor csodálatos! Micsoda bűn gyerekekre elvesztegetni!
Mártírnak lenni az egyetlen mód arra, hogy híresek legyünk bármiféle tehetség nélkül.
Egy hibákkal teli élet nemcsak sokkal tiszteletreméltóbb, hanem sokkal hasznosabb is, mint egy olyan élet, ami semmittevéssel telik el.
Nem azért felejtünk el játszani, mert megöregszünk, hanem attól öregszünk meg, hogy elfelejtünk játszani.
Bárcsak a szülők észrevennék, hogy mennyire untatják a gyermekeiket!
Csak úgy kerülheted el azt, hogy nyomorúságosnak érezd magad, ha nincs elég időd azon töprengeni, boldog vagy-e vagy sem.
Az az aranyszabály, hogy nincsenek aranyszabályok.

júl 23

Cholnoky Jenő

Cholnoky Jenő (Veszprém, 1870. július 23. – Budapest, 1950. július 5.) író, földrajztudós, tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.

Apja, Cholnoky László köztiszteletben álló ügyvéd volt Veszprémben. Anyja, Zombath Krisztina nyolc gyermeknek adott életet, közülük három fiatalon meghalt. Középiskoláit Veszprémben és Pápán végezte. Érdeklődése már ebben a korban a földrajzra irányult, gimnazista korában írta első “földrajkönyveit”. Apja azonban nem a Tudományegyetemre, hanem a Műegyetemre íratta be, mondván: a tanárok mind szegények. A mérnöki diploma megszerzése után 1892-ben a Műegyetem vízépítési tanszékén kapott tanársegédi állást Klimm Mihály professzor mellett. Közben megismerkedett Lóczy Lajossal, az akkor már világhírű földrajtudóssal és Ázsia-kutatóval, aki 1894-ben meghívta őt maga mellé asszisztensnek a Tudományegyetem földrajzi tanszékére. Ez a “pályamódosítás” végleg meghatározta életútját, de a geográfiai kutatómunkában is kitűnően tudta hasznosítani mérnöki ismereteit és műszaki rajztudását. Lóczy Lajos ajánlására 1896-ban szerény ösztöndíjjal Kínába ment tanulmányútra. Mestere azzal a feladattal bízta meg, hogy tanulmányozza a Kína-alföld nagy folyóinak deltavidékét, derítse fel a Sárga-folyó és a Jangce mederváltozásainak okait, körülményeit. Utazása közel két évig tartott, ezalatt feldolgozta a deltavidékek hidrográfiáját, felfedezett egy nagy lávamezőt Mandzsúriában, és a néprajtudomány számára is értékes anyagot gyűjtött. Naplója 1235 rajzot tartalmaz, köztük sok vízépítmény és különféle mérnöki pontosságú ábrázolás. Kínából hazatérve adjunktussá léptették elő. A mérnöki diplomája mellé megszerezte második doktori oklevelét, és nem sokkal később a leíró földrajz magántanárává habilitálták. Feleségül vette Barrois Petronellát. Három gyermekük született: Béla, Tibor és Ilona. Bélából a botanika híres tudósa, Tiborból Kossuth-díjas műegyetemi tanár lett.

Forrás itt

júl 22

Az avignoni csalogány

Mireille Mathieu, (Avignon,1946. július 22. –) világhírű francia énekesnő,

Mireille így vall magáról:

“Egy énekesnő életében nem csak diadalok és ráadások fordulnak elő. Vannak napok, amikor az embernek semmi kedve hozzá, mégis el kell indulni. Akkor is mosolyogni kell, amikor a szív nem kívánja valami bánat miatt, amit nem szabad felfedni. Aztán ott van a fáradtság, amit el kell feledni, mert a vörös függönynek mindig fel kell gördülnie. Mit számít a reményét vesztett szív, amikor az örömről kell énekelni! Mit számít a bénítóan ható lámpaláz, abban a pillanatban, amikor kigyulladnak a reflektorok!””

 

“Végül is, ahol a legjobban érzi magát, az a színpad. Ott egymaga van jelen, ott megtalálja a békét”
–  mondta Johnny Stark

Az avignoni csalogány itt

L’Hymne à l’amour itt

júl 21

A komor éj

Robert Burns (1759. január 25. – 1796. július 21.) skót költő, dalszerző.

A KOMOR ÉJ

A komor éj már közelít,
üvöltő vad vihar süvít,
hasas felhők sötétlenek
a szél-szántotta sík felett;
a vadász bukdácsol haza,
fészkére száll a vadkacsa,
pusztán csak én nem nyughatom,
Ayr, elhagyott szép partodon.

Az ősz gyászolja déresett
kalászait, a földeket;
tajtékot hány a szennyes ég,
tompán morog a messzeség:
vérem fagy, lelkem látja már,
hogyan dobál a tengerár;
örvény, sötét halál fogad,
elvesztve, Ayr, szép partodat.

Nem félek én a tengeren,
bömbölhet, zúghat féktelen,
nem tántorít el száz halál,
ha eltalál, hát eltalál:
de szívem mégis megszakad
a mérhetetlen súly alatt,
kín, fájdalom, emlék szorít,
elhagyva Ayr szép partjait.

Ég áldjon, dombok, hajlatok,
ugarok, szittyós nádasok;
hadd kergetem ábrándjaim
letünt szerelmek romjain!
Békével fáradt vállamon,
barát, ellenség – búcsuzom!
A lelkem csordultig teli;
ég áldjon, Ayr szép partjai.

Kormos István fordítása

A romantika egyik legjelentősebb költőjévé vált a szegénységben, ám jó nevelésben felnőtt Robert Burns, akinél a jókedv, az öröm mindig társas jellegű volt, soha nem a melankolikus, epekedő szerelmesnek írt, hanem az életet szeretőknek. Halál után is adott okot arra, hogy gondoljanak rá. Robert Burns érzékeny lélek volt, sokszorosan szenvedte a szegénység minden szenvedését. „Soha szív nem dobogott az enyémnél hevesebben azért, hogy kitűnjék” – írta egy levelében. Ám úgy látszik a tehetséget és a zseniket máshol sem becsülik meg. Amikor Robert Burns meghalt, nem sokkal temetése után márványemlékművet állítottak neki. A síremlék felavatása során a még élő édesanyja keserű könnyekre fakadt: – Ó, Robbie! Te egy darab kenyeret kértél tőlük, s ők egy darab követ adtak neked!

Forrás itt

júl 20

Olyan könnyűnek kell lenned, mint a madár, nem pedig olyannak, mint a toll

Paul Valéry (Sète, 1871. október 30. – Párizs, 1945. július 20.) francia költő, esszéíró, a 20. századi francia költészet kimagasló egyénisége.

Bővebben itt

Idézetei

Ellenségeink száma tekintélyünk növekedésének arányában növekszik.
A legtöbben nem ismerik azt, aminek nincs neve, s mindannak a létében hisznek, aminek neve van.
Meg kell tanulnunk, hogy ne higgyünk a magunk gondolatában azért, mert az a mi gondolatunk. Ellenkezőleg: éppen azért, mert a mi gondolatunk, féken kell tartanunk, és fokozott bizalmatlansággal kell bánnunk vele.
Sohase mondd azt: szeress engem! Mit sem érsz vele. Isten is hiába mondta.
Hanyatlásunk abban nyilvánul meg, hogy magunkra ismerünk azokban, akik körülvesznek minket.
A szórakozások többnyire az öngyilkosság más-más módjai.
Ami egyszerű, az mindig hamis. Ami pedig nem egyszerű, hasznavehetetlen.
Vannak művek, amelyeket közönségük teremt. S vannak mások, amelyek megteremtik a maguk közönségét. Amazok az átlagos, természetes fogékonyság szükségleteinek felelnek meg. Emezek mesterséges szükségleteket hoznak létre, s egyszersmind ki is elégítik őket.
A szép alkotások formájuk gyermekei.
Minden haszontalan dologban tökéletesnek kell lennünk. Vagy pedig nem szabad beleártanunk magunkat.
Nincs eredetibb dolog, nincs, ami inkább mimagunk volna, mint másokból táplálkozni. De meg kell emészteni őket. Az oroszlán: asszimilált bárány.
Tanítványainktól és utódjainktól ezerszerte többet tanulhatnánk, mint testvéreinktől, ha az élet tartama lehetővé tenné nekünk, hogy lássuk műveiket.
A mondattan lelki adottság.
Vannak, akik azt hiszik, hogy a művek maradandósága emberi voltuktól függ. Arra törekednek, hogy igazak legyenek. De van-e vajon maradandóbb maradandóság a fantasztikus műveknél? A hamis és a csodálatos emberibb az igazi embernél.
Költői gondolat az a gondolat, amely prózában is versbe kívánkozik.
Olyan könnyűnek kell lenned, mint a madár, nempedig olyannak, mint a toll.
Amit játszva írunk, azt mások feszültséggel és szenvedéllyel olvassák. Amit feszültséggel és szenvedéllyel írunk, azt mások játszva olvassák.
Igazi ellenségeink hallgatagok.
A büntetés lealacsonyítja az erkölcsiséget, mert véglegesen kiegyenlíti a bűnt. A bűntől való irtózást csökkenti – vagyis végeredményben feloldoz; s olyasmit csinál a bűnből, ami csereberélhető és mértékkel mérhető: alkudozni lehet.
Az ember gondolkodik, tehát vagyok – mondja a Világegyetem.
Az ember értelmetlen abban, amit keres; nagy abban, amit talál.
A leghevesebb viszályok mindig olyan tanok vagy dogmák között dúlnak, amelyek nagyon kevéssé különböznek egymástól. Az óhitűek és az eretnekek között elkeseredettebb és élesebb a harc, mint az óhitűek és a pogányok között.
Az optimista és a pesszimista csak arról vallanak ellentétes nézeteket, ami nincs.
Aki könnyen viseli múltját, az bizonnyal meghosszabbítja életét.
Az utánzás csak abból fosztja ki az utánzott művet, ami utánozható.
A sikerült mű egy elhibázott mű átalakítása. Az elhibázott mű tehát csak azért elhibázott, mert félbehagytuk.
Ha választanunk kell két szó között, mindig a kevésbé hangzatosat válasszuk.
A vallás szavakkal, cselekedetekkel, gesztusokkal és “gondolatokkal látja el az embereket olyan alkalmakra, amikor nem tudják, hogy mit mondjanak, mit cselekedjenek és mit gondoljanak.
A világot csak a szélsőségek teszik becsessé, de csak a középszerűek tartják fenn.
Minden erkölcs végeredményben azon az emberi sajátosságon nyugszik, hogy különféle szerepeket tudunk játszani.
Jobban félek az ismerttől, mint az ismeretlentől.
Olyasmit tudni, amit nem változtathatok meg, tökéletesen hiábavaló.
Az ember hajlamos arra, hogy tagadja azt, amit nem tud állítani (vagy kifejezni.)
A nagy emberek kétszer halnak meg: egyszer mint emberek, s egyszer mint nagyok.
Az a gondolat, hogy az idő pénz, a hitványság teteje. Az idő érlelődés, osztályozás, rend és tökéletesség.
A hatalommal való visszaélés ösztöne sarkall bennünket arra, hogy olyan szenvedélyesen áhítozzunk hatalomra. A hatalom, visszaélés nélkül, elveszti varázsát.
Írni, az előrelátni.
Az udvariasság szervezett közömbösség. A mosoly rendszer. A figyelmesség költségvetés.
Ami érdekel engem – alkalomadtán – az nem a mű – nem is az alkotója – hanem az, ami létrehozza a művet. Minden mű az “alkotónál” különb dolgok műve.
Azok a gondolataink a legjelentősebbek, amelyek ellentmondanak érzelmeinknek.
Nem szeretjük azt, aki arra kényszerít bennünket, hogy ne azok legyünk, amik vagyunk, de azt sem szeretjük, aki arra kényszerít, hogy azoknak mutatkozzunk, amik vagyunk. Azt szeretjük, aki azt hiszi, hogy azok vagyunk, amik lenni szeretnénk.
Az ember igazi titkai titkosabbak előtte, mint mások előtt.
Aki sohasem kísérelte meg, hogy az istenekhez hasonlóvá váljék, embernél is kevesebb.
Azt szeretjük, aki azt hiszi, hogy azok vagyunk, amik lenni szeretnénk.
Ha mi nem tudjuk lerázni magunkról történelmünket, majd azok a szerencsés népek rázzák le rólunk, amelyeknek egyáltalán nem, vagy csak alig volt történelmük.
Végtelenül ostobának vagy végtelenül tudatlannak kell lenni ahhoz, hogy véleményt kockáztassunk a politika által felvetett legtöbb kérdésre.
A béke a tényleges erőkben rejlő néma és szünet nélküli győzelem, szemben az esetleges irigykedésekkel.
Valódi béke csak akkor van, ha az egész világ megelégedett. Csak a valódi béke nem olyan, mint a háború, azaz végső eszköz.
Minél továbbmegyünk, a kölcsönhatások annál kevésbé egyszerűek, annál kevésbé megjósolhatók…
Az események apja ismeretlen. Anyjuk a szükség.
Isten megteremtette az embert, de látván, hogy nem eléggé magános, élettársat adott neki, hogy jobban éreztesse vele magánosságát.
Amit mindenki, mindenkor és mindenütt hitt, az minden valószínűség szerint hamis.
Minden politika az érdekeltek többségének közönyére épít – politika enélkül nem is lehetséges.
Az ember olyan állat, akit a ketrecen kívül zártak be.
Hogy mennyire nem ismerjük önmagunkat, az akkor derül ki, amikor újra elolvassuk azt, amit írtunk.
Minden vitában nem valamely tételt védünk, hanem – önnönmagunkat.
Ami természetes, az unalmas.
Meggyőződéseink: Az a szó, amely lehetővé teszi, hogy az erő hangját nyugodt lélekkel a bizonytalanság szolgálatába állítsuk.
A festőnek nem azt kell festenie, amit lát, hanem azt a képet, amelyet látni fognak.
Isten semmiből teremtette a világot. De meg is látszik rajta.
Az állam annál erősebb, minél inkább meg tudja őrizni magában, ami ellene van, és ellene működik.
Közmondás a hatalmasok számára: Ha valaki a csizmádat nylja, taposd el, mielőtt még beléd harap.
A nemzet akkor süllyed anarchiába, amikor a nép olyannak tekinti a kormányt, amilyen.
Az állam mindenkinek barátja,és kinek-kinek az ellensége.
Egy műalkotás mindig azt tanítja, hogy nem láttuk azt, amit néztünk.

HAJNAL

A zordon zűrzavar,
Miről azt hittem: álom,
Eloszlik oly hamar
A rózsás napsugáron.
Szent bizalom-telten
Szárnyal előre lelkem,
Ez az első ima!
Alighogy kikeltem,
Értelmemre leltem
S az tanit járni ma.

Iker-mosolyba öltözött
Örök testvériségek,
Kik csillogtok a szók között,
Üdvöt kiáltok néktek!
Sürük vagytok, mint méh-raj,
Markolhatlak karéjjal,
Lépcsőm arany fényt ver,
Fokai remegnek
S rajt’ már értelmemnek
Fehér lába lépdel.

Mi fény ez női hátakon,
Mik itt borzongni kezdnek!
Nyújtózkodnak álmatagon,
Mint kik most ébredeznek.
Egyik ragyog s a másik
Fésülködik és ásít,
A lusta kis nő mit mivel?
A révült ujj a fésün táncol
S közel-álmomból magához láncol
Az élő hang sejtelmivel.

Ziláltan ti vagytok tehát!
Ez éj mi bünnel van teli,
Lelkek kedvessi: Ideák,
Az unalom kéjhölgyei?
– Mi jók vagyunk – felelnek ők –
Örökkön át jelenlevők,
Mint ki mindenütt ott van.
A házad el nem árulók,
Titkon vagyunk megannyi pók
Tennen-árnyékodban.

Légy hát örömtől mámoros,
Hogy talányaid szövetjén
Selyemből szőtt nap, százszoros,
Lángol árnyát elvetvén.
Hogy mit tevénk, ezt észbe vedd
Mi vészes örvényid felett
Fonálból hidat vertünk
S tétova kisérletek
Nyúlós löttyéből teneked
Szűz valót kikevertünk.

Szellemi hálójukat
Szétszaggatom, kitárva
Érzék-erdőmben az utat
Dalomnak jóslatára.
Lenni!…Mindenség-fül!
A lélek mind fölkészül
A vágy legfőbb fokára.
Ő önmagát hallgatja
S érzem: fülről ajkra
Száll a borzongása.

Itt vannak árnyas szőleim,
Bölcsői vak-sorsomnak,
Nincs szeri-száma képnek im,
Szintúgy pillantásomnak.
Levélke bármi renyhe,
Az mind friss forrás enyhe,
Miből e gyöngéd zajt nyelem,
Minden dióbél és zamat,
Virágkehely mind noszogat,
Hogy lesz gyümölcse, türelem!

A tüskéktől te sohse félj!
Ébredni jó, kemény bár!
Igy szólt az eszme-meredély:
Nyugton te sohse légy már!
Hogy megszerezd, amit szeretsz,
Eléggé sebzett nem lehetsz.
Ha hódítsz, ne felejtsd soha;
Bár sebed húsodba mélyed,
Bőven omló tennen-véred
Hódítmányod leghűbb záloga.

Elérem átlátszó tavát
A láthatatlan víznek,
Keblét Reményem ússza át,
Amit hullámi visznek.
Hullám, mit karcsú hattyu-nyak
Tud vak időn fodrozni csak,
Reményem erre vágyik.
Érzi a mélyet odadent,
A félelmest, a végtelent
S megborzong lábújjáig.

Fordította NAGY ENDRE

júl 05

Zseni

Csontváry Kosztka Tivadar (Kisszeben, 1853. július 5. – Budapest, Krisztinaváros, 1919. június 20.) festőművész.

A kritikusok éppúgy értetlenül álltak a konvenciókkal gyökeresen szakító festő munkásságával, különc szokásaival szemben, mint a korabeli művésztársadalom. Nem fogtak fel semmit abból a szellemi nagyságból, amit Csontváry művészete képvisel. A konzervatívok túl modernnek, a modernek konzervatívnak tartották a Csontváry életművet. Mindenesetre nehéz volt őt bárhova is besorolni. Ma már szinte érthetetlen ez a megnemértés, hisz az 1963-as székesfehérvári kiállítás óta töretlenül nagy Csontváry népszerűsége. És nemcsak a szakemberek, hanem a széles nagy nyilvánosság körében is.

Bővebben itt

Ő írta:

A Tekintély

„A legnagyobb tekintély ezen a világon a világfejlesztő akarat, a természetben élő energia, mely kinyilatkoztatás útján fejleszti a világot s halhatatlanná teszi a valóságot. Ehhez a tekintélyhez legközelebb áll a lángész, vagyis Zseni, aki a feladatot meg is képes oldani. A feladat az, hogy az emberi faj tulajdonságát ki kell domborítani,, s az Isteni rendeltetés szerint kell fejleszteni.”

júl 01

Az életben egyetlen boldogság létezik: …

Az életben egyetlen boldogság létezik: ha szeretsz és viszontszeretnek.

George Sand (Párizs, 1804. július 1. – 1876. június 8.) francia írónő, novellista.

Nohantban és Berryben töltötte gyermekkorát. 1817-1820 között egy párizsi kolostorban nevelkedett. 1822-ben Casimir Dudevant báróhoz ment feleségül és Nohantba költözött. A házasság, melyből két gyermek is született, egy Maurice nevű fiú és egy Solange nevű leány, rövid életűnek bizonyult. 1831-ben George Sand férje beleegyezésével, leányával együtt Párizsba ment. Itt számos íróval ismerkedett meg, többek közt Jules Sandeau-val is, akivel a Rose et Blanche című regényét együtt írta meg. E regény a közös Jules Sand álnév alatt jelent meg (1832-ben, 5 kötetben), amelyből későbbi álneve keletkezett. Tehetsége különösen Balzac és Gustave Planche hatása alatt, aki a Revue des Deux Mondes hasábjait nyitotta meg neki, gyorsan fejlődött. Egy olaszországi utazása alkalmával megismerkedett Beyle-lel Velencében, Párizsban Alfred de Musset-vel, akivel szoros barátságba került; illetve az egyik legismertebb kapcsolata köztük fűződött, de viszonyuk később felbomlott, s összetörten váltak el. Miután Indiana című kitűnő regényével (Párizs 1832, 2 kötet; magyarra fordította Récsi Emil, Olcsó könyvtár) önállóan utat tört magának, egymás után adta közre regényeit, melyekben olykor tévedések fordulnak elő, s melyekben a képzelete szabadon csapongott. Leírásai mesterien frissek, stílusa vonzó, élénk. A nők szexuális egyenjogúsításáról való eszméi és rossz anyagi viszonyai miatt 1836-ban elvált férjétől, miután felváltva Nohantban és Párizsban élt, ahol Liszt Ferenccel, Dorval asszonnyal (Madame Dorval), Lamennais-vel és az író- és művészvilág több kiváló személyiségével ismerkedett meg. Viszonyra lépett 1837-ben Chopinnel, akivel Mallorcába utazott, s később Párizsban és Nohantban együtt élt. Ez a viszony 1847-ben a Chopin és George Sand fia közt támadt viszály következtében felbomlott. Az 1848-as események mellett több szenvedélyes hangú nyilatkozatot írt; hasonlóképpen barátságos viszonyban állt III. Napóleonnal. Élete utolsó éveiben is élénk figyelemmel kísérte a napi kérdéseket és a politikai viszonyokat, valamint tartalmas levelezést folytatott Gustave Flaubert-rel. George Sand költői tehetsége legragyogóbban későbbi kisebb elbeszéléseiben nyilvánul meg, melyek mentesebbek lévén a célzatos vonatkozásoktól, szigorúan a való élet, különösen a falusi nép életének hű leírását adják. Legnagyobb érdeme, hogy az emberiség legmagasabb és legnemesebb érdekeit férfiasan, állhatatos szívvel képviselte. George Sand 1876. június 8-án halt meg Châteauroux-hoz közeli Nohant-i birtokán. Halálakor 72 éves volt.

DÁNIEL ANNA GEORGE SAND VILÁGA itt

 

 

jún 28

Boldog Levente napot!

A Levente(Liüntika) magyar eredetű név, jelentése: aki lőn.

jún 21

A zene ünnepe

Maurice Fleuret francia zenetudós javasolta, hogy a nyár első napját a világon mindenütt zenével köszöntsék. A ZENE ÜNNEPÉt 1982-ben tartották meg először Franciaországban. Az ötlet az akkori francia kulturális miniszter, Jack Lang támogatásával valósult meg. Mára a zene ünnepe európai, sőt világméretűvé vált; több mint száz országban rendezik meg június 21-én. Európában ez a kezdeményezés egyesületi formát öltött testet. A Zene Európai Ünnepe egyesülete szervezők és intézmények hálózatát fogja össze. A Zene Európai Ünnepének chartáját 1997-ben 12 európai ország 16 városa írta alá Budapesten.

Neumann-ház – Irodalmi Szerkesztőség

Kodály Zoltán: Magyarság a zenében(részlet)

Magyar kultúra: örök harc a hagyomány és a nyugati kultúra közt. Béke csak úgy lehet, ha a népkultúra nő fel magas kultúrává, saját törvényei szerint, Európától csak azt veszi át, ami erre kell, s azt is szervesen magába olvasztja. Elérhetjük-e? Janus-arcunk lehet-e valaha egyakaratú, magával egyes lélek arca? Egyik kezünket még a nogáj-tatár, a votják, cseremisz fogja, másikat Bach és Palestrina. Össze tudjuk-e fogni e távoli világokat? Tudunk-e Európa és Ázsia kultúrája közt nem ide-oda hányódó komp lenni, hanem híd, s talán mindkettővel összefüggő szárazföld? Feladatnak elég volna újabb ezer évre.

Forrás itt

jún 20

Szöllősi Mátyás költő

Szöllősi Mátyás (Budapest, 1984. június 20. – ) költő, drámaíró, szerkesztő

Egyetemi tanulmányait 2004-2010 között végezte a budapesti Károli Gáspár Református Egyetemen. 2004 óta publikál különböző folyóiratokban, többek között a 2000, az Alföld, az Élet és Irodalom, a Hitel, a Jelenkor, a Kortárs, a Mozgó Világ és a Látó közölte írásait. 2006-ban alapító szerkesztője volt az Ártér irodalmi, képzőművészeti és kulturális periodikának, valamint szerkesztője az Újnautilus irodalmi és kulturális portálnak. Két drámája (Kánikula; Lassan, visszatartva) szerepelt a Pécsi Országos Színházi Találkozó keretein belül, évente megrendezésre kerülő Nyílt fórumon. Fotósként a Budapest Katalógus, városi arcokat és Budapestet bemutató sorozat szerkesztője. Versenyszerűen kosárlabdázott; 2002-ben a szombathelyi ifjúsági döntőben korosztálya legtechnikásabb játékosának választották

„Aligha létezik ma sok olyan magyar költő, aki ennyire elvont, fogalmi szókinccsel, mégis kézzelfogható, húsba, sőt lélekbe vágó pontossággal képes rögzíteni környezet és belső világ konfliktusait. De ami ennél is meglepőbb: Szöllősi Mátyás verseiben olykor a belső világ is rideg környezetként mutatkozik, vagy épphogy a látszatra ellenséges környezet válik belső történéssé. Kedveli a pontos, gazdaságos kifejezésmódot: talán épp ezért szinte ijesztő szemléletességgel mutatja fel a nyelv eredendő kegyetlenségét. Könyve egyetlen folyammá összeálló gondolat- és tudatregény – egészen rendkívüli, hasonlíthatatlan versnyelven”

Csehy Zoltán

purgatórium

Egy órával korábban úgy beszélt, mint aki pontosan
tudja, valami készül. Szemében még az előző
éjszaka nyomai villództak és a középső kék űr
kétségbeejtő biztonsággal meredt a meredek dombon fölfutó
házak csupasz falára. Ha elered az eső, az valaminek a
halála lesz – mondta, aztán újra ivott.
A többiek nevettek bent a vízben állva, közben
a hőség erejétől szinte lángra lobbantak lent a part menti sátrak.

Porzott az út. Fehér ködként szitált a szem körül
a hő. Ő már gyászolt, miközben mi még csak lihegtünk.
Felállt, nem szólt, arrébb ment. Nagy üveg volt
fönt a nap. Kárörvendő tisztasága lassan,
ahogy a varr a sebre kúszik, ömlött rá a tájra fokozatosan.

Ha volna sarka az égnek, én oda gyűlnék,
nem számítón, inkább alattomosan –
szólt újra, aztán elterült a fűben, majd rá néhány másodpercre lett
az ég egy kis darabja szürke. Egyre nőtt, a sátrak árnyéka hosszabbodott
egy sakktáblát rajzolva rá a partra hűen –
gyanú fel sem merül, hiába árnyék,
a színek mélyülő tónusa nem kedvetlenít senkit.

És aztán esni kezdett.
Megjött a szél, a csend is.

A szájakon a döbbenet betűi úgy jelennek
meg, mint a kifosztott sírok körüli törmelék,
értéktelenül, mégis jelentőségteljesen és
a part mellett a víz dühöngve vágtat, agyag, homok,
letört nádak között rohan a nép, hogy legyen holnapja a mának.
És egyszer csak elül. Nem az a csend már.
A kitisztulni látszó ég egy pillanatra
maga a bizonytalanság –
mitől most felszakadni, elsüllyedni sem lehet.

Régebbi bejegyzések «