júl 31

Petőfi Sándor eltűnik?

Petőfi Sándor (Kiskőrös, 1822. december 31. vagy 1823. január 1. – Segesvár, 1849. július 31.?) magyar költő, forradalmár, nemzeti hős, a magyar költészet egyik legismertebb és legkiemelkedőbb alakja.

Közel ezer verset írt rövid élete alatt, ebből kb. nyolcszázötven maradt ránk. „Külföldön Petőfi a legismertebb magyar költő mindmáig. Ő az istenek magyar kedvence. Mindent megkapott, hogy nagy költő lehessen: tehetséget, történelmet, sorsot. Huszonhat évet élt, s világirodalmi rangú s méretű életmű maradt utána, mely korfordulót jelentett nemzete irodalmában

1849. július 31-én tűnt el Petőfi Sándor Fehéregyháza és Segesvár között. Eltűnésének és halálának körülményei rendkívüli módon foglalkoztatták a közvéleményt, úgy a maga korában, mint a későbbi időkben. A kérdés napjainkban is számot tart a történészek és a szélesebb közvélemény érdeklődésére.

Petőfit a nép szeretete ˝vitte˝ Szibériába

Ál-Petőfik járták a szabadságharc után az országot, mert sokak szerint a költő túlélte a segesvári ütközetet. Mások szerint Szibériába került hadifogolyként, és verseivel a zsebében hunyt végül el. A kutató szerint Petőfi Sándor halálának kutatása elérkezett az „utolsó órához”, amikor még feltárható lenne a nyughelyének vélt fehéregyházi tömegsír. Lőrincz L. László regényíró viszont annak ellenére sem bolygatná a költő emlékét, hogy halálának keleti legendáriuma megihlette.

Bővebben itt

 

 

júl 30

Paál László festőművész

Paál László (Zám, 1846. július 30. – Charenton-le-Pont, Franciaország, 1879. március 3.) magyar festő. A barbizoni iskola, a plein air tájképfestészet sajátosan magyar egyénisége, Munkácsy Mihály közeli barátja, aki elsősorban erdőrészleteket ábrázoló, mély intuícióval, lírai realizmussal festett olajképeivel írta be nevét a magyar művészettörténetbe

Festő, a 19. századi magyar művészet egyik legjelentősebb alakja. Középiskolai tanulmányait Aradon végezte. Itt ismerkedett meg 1862-ben Munkácsy Mihállyal és részben az ő hatására kezdett festeni. Első mestere Böhm Pál volt. 1864-ben a bécsi akadémián Albert Zimmermann növendéke lett. Korai munkái az akadémizmus szellemében készült részletező formatanulmányok. 1868-69-ben két képével szerepelt a budapesti téli tárlaton. 1869-ben állami ösztöndíjjal Münchenbe, majd 1870-ben Hollandiába ment. A régi holland mesterek tanulmányozása felszabadító hatással volt művészetére.
Munkácsy hívására Düsseldorfba ment, majd 1871-ben J. S. Forbes angol műgyűjtő révén rövid időt Londonban töltött. Itt ismerkedett meg Constable képeivel, amelyek hatására színei világosodtak. Munkácsy segítségével 1872-ben Franciaországba utazott és Barbizonban telepedett le. 1873-ban a bécsi világkiállításon Erdei út c. képével díjat nyert.
Festészetének kizárólagos témája a táj. Kedvelt motívumai az erdei utak, csöndes, kicsit misztikus hangulatú erdőbelsők. Képeit a szabadban festette. Ez vezette el a színes árnyékok és az atmoszferikus hatások tanulmányozásához, bár az impresszionizmus problémái nem foglalkoztatták. Művészete lényegében a barbizoni festészet törekvéseihez kapcsolódik, melynek stílusát sajátosan egyéni ízzel fejlesztette. Hosszú, súlyos betegség után a Párizs melletti charentoni elmegyógyintézetben fejezte be életét.
Hagyatékát Párizsban 1880-ban elárverezték. Képei csak későn, 1902-ben megrendezett gyűjteményes kiállításával jutottak el Magyarországra, így hatása nem érvényesülhetett festészetünkben. Műveit a Magyar Nemzeti Galéria őrzi. Ismertebb festményei: Est a fontainebleau-i erdőben; Kazlak; Nyárfák, Békák mocsara; Pusztai táj; Erdő belseje; A berzovai út.

Forrás itt

Emberi és művészi tragédiájának legintimebb önvallomásait veti papírra Paál László ezekben a levelekben, amelyeket Munkácsy után legmeghittebb, bizalmasabb barátjához, Bartel Gusztáv düsseldorfi zenemesterhez írogatott Barbizonból. A gavalléroskodó, nagyúri, de abszolút bohém szertelenkedések között eltelt düsseldorfi tartózkodása alatt jut meghitt baráti viszonyba Bartellel.

Mein guter Bartolo!

Él még a magyarok istene! …
Bécsben megkaptam a médaillet.
Hogy nevem tévesen vagy egyáltalában bele sem került a lapokba, kedves öreg France-om, ne aggaszszon – Gr. hivatalos forrásból tudja — akkor megfújom a harsonát – hallja meg hát az egész világ!
Hogy momentán boldog vagyok, mondanom sem kell . . . egyébként a megszokott, rendes katzenjammeros hangulatban vagyok ; három nap óta egy tanulmányon dolgozom, de nem tudok előbbre jutni, mindig törülnöm kell -reménylem azonban, hogy nemsokára minden jól megy. Nagyon meg vagyok elégedve, hogy itt vagyok, megtaláltam azt, ami után szívem vágyott – - csak bátorság! Szíves üdvözletemet küldöm feleségednek s téged is szívből üdvözöl
a te Lászlód.

ISMERETLEN LEVELEI itt

júl 29

Erich Kastner különös élete

Erich Kästner (Drezda, 1899. február 23. – München, 1974. július 29.) német költő, író, forgatókönyvíró.
Az 1920-as években kibontakozó polgári humanizmus költője és írója, annak az új stílusiránynak a követője, amely felváltva az expresszionizmus világmegváltó extravaganciáját, az új tárgyilagosság (=Neue Sachlichkeit) képviselője. Hol rezignáltan, hol harcosan, de alapvetően mindig optimista moralistaként küzd az emberiség megjavításáért. Kissé talán méltatlanul is, de a világ elsősorban értékes, humoros gyermek- és ifjúsági regényeit ismeri, jelenleg a magyar irodalmi közvélekedésben is mint ifjúsági író szerepel.

SZEKÉR NÓRA Erich Kastner különös élete itt

Idézetek

A humor a bölcsek esernyője.

Az erkölcsnek is megvan a nehézkedési törvénye: a silány fölülkerekedik, a jó alászáll.

Noha a közmondással ellentétben a pénz nem hever az úton, mégis vannak, akik megtalálják.

A gazdagság árt a vidámságnak.

A tévedés néha jó
ám olykor hiába,
az Indiába induló hajó
se mind jut Amerikába.

Forrás: Bölcsességek könyve, Szalay 1999. ISBN 9639178276

Amiről nincsenek tapasztalataink, azt történelem előtti kornak hívjuk. Az a már kézzel tapintható korszak, amit mi a szó szűkebb értelmében történelemnek nevezünk, körülbelül hatezer évet ölel föl; hatezer fordulatot a Nap körül; sorsüldözött, szeretett és elátkozott bolygónk hatezer ellipszisét, melyet fáradhatatlanul kísér útján kicsi, tekintélyes, sápadt mosolyú társa, a Hold.

 

 

júl 28

Sir Karl Raimund Popper

Sir Karl Raimund Popper (Bécs, 1902. július 28. – London, 1994. szeptember 17.) osztrák származású angol filozófus. Fő eredményeket a tudományfilozófia, episztemológia és politika-filozófia területén ért el. A 20. század legbefolyásosabb filozófusainak egyike. A legismertebb a tudomány induktívista felfogásának kritikájáért, és e helyett a cáfolást (falszifikáció) tette meg a tudományokat és áltudományokat elválasztó kritériumnak (demarkáció). A politika-filozófia területén a liberális demokrácia, a nyílt társadalom híve, és a kommunizmus bizonyos mértékű bírálója.

“„…a józan észhez illő azt tartani, hogy a józan ész [köznapi gondolkodás] gyakran téved, talán gyakrabban, mint ahányszor igaza van; mindazonáltal a filozófiában nyilvánvalóan a köznapi gondolkodásból kell kiindulni, már csak kriticizmusból is, hogy kitaláljuk, hol hibázik.”

(Forrás: Karl R. Popper, Some Philosophical Comments on Tarski’s Theory of Truth, ford: Pólos László, In: Alfred Tarski, Bizonyítás és igazság, Válogatott Tanulmányok, Gondolat, Budapest, 1990, 421. oldal)

Hatása

Egyértelmű, hogy Popper jelentős szerepet játszott a tudományfilozófia – mint önálló filozófiai diszciplína – megalapításában, mind befolyásos műveivel, mind pedig diákjai körében, melyek közül többen híres filozófusok lettek, legfőképpen Lakatos Imre és Paul Feyerabend. Ez utóbbiak a következő nemzedék legjelentősebb filozófusai közé tartoznak a tudományfilozófiában. Lakatos munkájában jelentősen továbbfejlesztette a popperi elképzelést, Feyerabend pedig egyenesen ellene szegült, de mindkettő munkája Popper életművén alapul. Poppert széles körben a logikai pozitivizmus elleni forradalom fő alakjaként ismerik el (már akik nem sorolják be felületes vagy meggondolt módon pont a logikai pozitivizmus irányzatához). Felújította David Hume szkepticizmusát az indukció ellenében, és a falszifikáció elvének bevezetésével mind a logikai pozitivizmus kritikájában, mind pedig alternatívák nyújtásában szerepet játszott. Popper, szerénytelen módon visszaemlékezéseiben egy teljes fejezetet címez meg ekképpen: „Ki ölte meg a Logikai Pozitivizmust?”, amelyet úgy válaszolt meg, hogy: „’Attól félek’, hogy el kell ismerjem ‘felelősségem’.” Popper ezzel eltúlozta szerepét, és lebecsülte mások, például Willard van Orman Quine szerepét.
Popper befolyása, mind a tudományfilozófiai, mind a politikai téren túlment az akadémiai szférán. Popper tanítványai és támogatottjai közé tartozik a multimilliomos Soros György, aki szerint a befektetési stratégiája Popper modelljén alapul, amely a tudás növekedéséről, és a falszifikációról szól. Soros alapítványai közé tartozik az Open Society Institute (Nyílt Társadalom Intézet), egy think-tank, amelyet Popper A nyitott társadalom és ellenségei könyve alapján neveztek el. Ezt az intézetet Soros a popperi nyílt társadalom eszméjének támogatására, és az abszolutisztikus és totalitáriánus eszmék ellenében alapította.

Forrás itt

júl 27

Lobbanó szívvel születtem, …

Ha az emberek valamivel többet gondolkoznának, meggyőződnének róla, hogy az élet nem éri meg, hogy annyit nyugtalankodjunk miatta…

Mihail Jurjevics Lermontov (Moszkva, 1814. október 15. – Pjatyigorszk 1841. július 27.) orosz költő, elbeszélő, drámaíró, Puskin mellett az orosz romantika kiemelkedő alakja.

A Learmonth nemzetség ősi skót nemesi család volt. Legtöbbjük nemzedékről nemzedékre katonáskodó tiszt vagy főtiszt, korábban a skót királyok, utóbb az angol királyok, vagy kalandos útra kelve, idegen uralkodók szolgálatában állott. Még a XVII. század végén történt, hogy egyik fiuk, George Learmonth meg sem állt Oroszországig és a cár katonája lett. Ettől kezdve a skót nemzetségnek ez az ága Oroszországban élt, férfi tagjai javarészt cári katonatisztek voltak, de évszázadokon át őrizték az emléket, hogy ők skótok, anyanyelvük angol, de otthonuk Oroszország. A XVIII. század folyamán eredeti családnevük eloroszosodott formában már Lermontov volt. A költő apjának, természetesen ő is orosz katonatiszt, bizalmas körben George Learmonth volt a neve, de hivatalosan Jurij Lermontov. Magas rangú katonatiszt volt, előkelő orosz nemes kisasszonyt vett feleségül. Fiuk, mint orosz úr, hagyományosan egyszerre tudott oroszul és franciául, és mint skót előkelőség gyermekkorától fogva természetesen angolul is. Idővel – szorgalmas tanuló lévén – a latin és a német nyelv sem volt idegen tőle. Kisfiú korától fogva lelkesen olvasott, szerette a verseket, és már kisdiák korában megpróbált maga is verselni. Szüleit korán elvesztette, anyai nagyanyja nevelte tovább. Ez az idős hölgy rendkívül művelt, irodalomkedvelő asszony volt. Bőséges könyvtára már kamaszkorban az unoka rendelkezésére állt. Ez a fiú 15 éves korában szinte egyszerre két nagy költővel, illetve verseikkel találkozott, és ettől kezdve korai haláláig bűvöletükben élt. Az egyik Byron volt, aki ebben az időben már nem élt. A másik Puskin, aki ez időben már tehetsége és híre csúcspontjáig érkezett. Ez a két mester haláláig sem hagyta el, hol követni akarta őket, hol küzdött a hatásuk ellen. Kezdetben erősebb volt a hatás. Az ő romantikus kalandosságuk és gyorsan pergő jambikus verselésük jól érezhető felsőbb iskolás korában írt és hamar közismertté vált versein. Nemsokára azonban már versben tiltakozott, hogy őt afféle orosz Byronnak tartsák.

Bővebben itt

Lobbanó szívvel születtem,
Ide mind ki jó barát,
Gyorsan, mint bor az üvegben,
Fogynak így az éjszakák.

Nem kell hírnév, messzehangzó,
Egy pezsdít: a szerelem.
Meg midőn a lant viharzó
Húrjait pendíthetem.

Mégis, ha víg lárma támad,
Szívemre hirtelenül
– Épp, ha kedvünk legvidámabb -
Néma bánat települ.

Illyés Gyula: Lermontov, a kor hőse

Halálának századik évfordulójára itt

júl 26

Aki kifelé tekint, álmodik, aki befelé, az ébred

Carl Gustav Jung (Kesswil, Svájc, 1875. július 26. – Küsnacht, Svájc, 1961. június 6.) svájci pszichiáter, pszichológus, analitikus

Analitikus pszichológia

Az egyetlen valami, amely miatt földünkön félni kell: az ember.

Nem mondhatom, hogy hiszek. Tudok! Megtapasztaltam, hogy megragadott valami, amely erősebb nálam. Valami, amit az emberek Istennek hívnak.

A gondolkodás, ha egy filozófust kérdeznek, valami nagyon bonyolult dolog, ezért soha ne kérdezzék erről a filozófust, mert ez az egyetlen ember, aki nem tudja, mi a gondolkodás.

Bármikor, ha különleges körülmények közé kerülünk – ahol nincsenek megalapozott értékeink, elképzeléseink – intuitív képességeinktől függünk.

Nem szeretünk saját árnyoldalunkkal szembesülni, ennek következtében civilizált társadalmunkban sok olyan ember él, aki teljesen elvesztette az árnyékát, megszabadult tőle. Ezek csak kétdimenziós emberek; elvesztették harmadik dimenziójukat, s ezzel együtt általában a testüket is.

Nincs abszolút növekedés az elmebetegek számában, amely megmagyarázná az elmegyógyintézetek óriásivá duzzadását. Valójában arról van szó, hogy nem toleráljuk többé az abnormális embereket.

Egy angol filozófus szerint egy kiváló elme soha nem túl érthető. Ez igaz a magas szintű érzelmekre is. Csak azt az érzést szeretjük, csak azt érezzük őszintének, ami kissé bizonytalan; s egy gondolat sem meggyőző, amelyben nincs egy kis ellentmondás.

A speciális tudás szörnyű hátrány. Olyan messzire viszi el az embert, hogy nem képes többé másokkal megosztani.

Azt hisszük, hogy a régiek ostobák és együgyüek voltak, de valójában legalább olyan intelligensek voltak, mint mi. Félelmetesen okos emberek voltak. A pszichológia végtelenül sokat tanulhat a régi civilizációktól.

A tudat úgynevezett egysége illúzió, valójában vágyálom. Szeretjük azt hinni, hogy egységesek vagyunk, de nem vagyunk azok, a leghatározottabban nem. Nem igazán vagyunk urak a saját házunkban. Szeretünk hinni akaraterőnkben, energiánkban, és abban, amire képesek vagyunk, de ha eljön a valódi próba ideje, azt tapasztaljuk, hogy csak bizonyos mértékig sikerül, mert megzavanak ezek a kis ördögök, a komplexusok.

Az a véleményem, hogy az álmok nem titkolóznak, egyszerűen nem értjük a nyelvüket.

Nem szabad becsapnunk az embereket még a saját érdekükben sem. Én nem akarom megfosztani az embereket tévhiteiktől.

Nem érezzük magunkat teljesen jól, ha tökéletesen viselkedünk; sokkal jobban érezzük magunkat, ha egy kevés rosszat is teszünk. Ez azért van, mert nem vagyunk tökéletesek.

Elvem a következő: a világ minden kincséért sem tökéletesnek lenni, de minden eszközzel törekedni a teljességre, bármit is jelentsen az.

A misztikus élmény az ősképek megtapasztalása.

Nem szabad túlzottan komolyan vennünk a pszichológiai elméleteket. A pszichológia nem vallásos hitvallás, hanem nézőpont, és ha emberi módon gondolkodunk erről akkor megérthetjük egymást.

Amerikaiaknál gyakran látjuk, hogy döbbenetesen tudatlanok saját mivoltjukat illetően. Néha hirtelen öntudatra ébrednek, és ilyenkor hallhatjuk azokat az érdekes történeteket tisztességes fiatal lányokról, akik megszöknek a szeretőjükkel, kínaival vagy négerrel, mert az amerikaiaknál ezekkel a primitív lelki rétegekkel bajok vannak, melyek kifejezetten kínosak.

Egy nő sohasem tudatosítja önmagát, amíg nem tudja elfogadni az érzelmeit.

A fanatikusság mindig elfojtott kétségek jele. Ezt az egyház történetében tanulmányozhatjuk. Minden időben, ha az egyház ingadozni kezdett, a stílus fanatikussá vált, fanatikus szekták keletkeztek, mert a titkos kétségeket el kellett fojtani.

Ha a vallást pszichoterápiás rendszernek nevezem, az nem játék a szavakkal. Ez a kidolgozottabb rendszer, jelentős praktikus igazság áll mögötte.

Amíg fiatal vagyok, az orvoshoz megyek; amikor már öreg, a filozófushoz.

Forrás: C.G.Jung: Analitikus pszihológia, Göncöl Kiadó, 1991. ISBN 963-7875-46-8

Előszó a magyar kiadáshoz

A tudattalan pszichológiá-járól írt művemnek dr. Nagy Péter fordításában és dr. Jacobi Jolán gondos felügyelete alatt készült magyar fordítása az első írásom, amely ezen a nyelven jelenik meg. Néhány mástól eltekintve tehát először lát napvilágot eredeti művem a keleti Európában. Nemcsak azért vagyok nagy hálára kötelezve dr. Jacobi Jolánnak, mert a fordítás megjelenését lehetővé tette, hanem talán még sokkal nagyobb mértékben azért, mert e könyv átdolgozásánál és sajtó alá rendezése közben ösztönző segítségével és hasznos tanácsaival oly önzetlen módon támogatott. Különösen jólesik, hogy ez az írásom immár közvetlenül szól a magyar olvasóhoz, ama nép fiához, amely mindig eleven érdeklődés jelét adta munkálkodá­som iránt: ha közvetve is, de talán ezért való hálám egy részét rója le ez a könyv.
A nyugati féltekéről származó sok tanítványom között dr. Jacobi Jolán volt az első magyar; évek óta dolgozik vezetésem alatt Zürichben, és e réven valóban alapos tudásra tett szert a tudattalan pszichológiájának olyannyira szétágazó s nehéz területén. Ennek pompás bizonyítékát adta Die Psychologie von C. G. Jung c. munkájával, amely elsőrangú bevezetés műveimhez. Az ő tárgyismerete szavatol e fordítás pontosságáért és értelmi hűségéért is, ami e nehéz és kényes anyag taglalásakor rendkívül fontos.
A jelen kísérlet legkevésbé sem próbál átfogó ábrázolás lenni, megelégszik azzal, hogy az olvasót a tudattalan pszichológiájának legfőbb problémájával megismertesse, az orvosi tapasztalás által kijelölt keretek között. Mivel írásomat csupán bevezetésnek szántam, a szellemtörténet sokrétű vonatkozásaira: mitológiára, vallásra, filozófiára, primitív pszicholó­giára s a többire csak utalok.

Zürich, 1944 januárjában

Bevezetés a tudattalan pszichológiájába itt

 

 

júl 25

Feszl Frigyes

Feszl Frigyes (Pest, 1821. február 20. – Budapest, 1884. július 25.[1]) magyar építész, a magyar romantikus építészet egyik legjelesebb mestere.

Élete

Német polgári családból származott, apja Feszl József (1791-1860) kőfaragó mester volt. 14 testvér közül Frigyes volt az ötödik gyermek. József bátyja (1819-1866) és János öccse (1822-1852) is építész lett. Frigyes 1830 és 1835 között a piaristák hatosztályos gimnáziumába járt, majd Hild Józsefnél tanult. 1839-ben kapta meg vándorkönyvét, utána József bátyjával együtt beiratkozott a müncheni Képzőművészeti Akadémiára. 1844-ben tértek haza. 1849-ben feleségül vette Hoffmann Reginát (†1851), akitől 2 gyermeke született: Regina (1849-1870) és Frigyes (1850-1910), utóbbi építési vállalkozó lett. Első felesége halála után 1858-ban másodszor is megnősült, felesége Quandt Vilma (1827-1902) lett. 1861 és 1865 között Párizsban akvarellfestészetet tanult. 1866-ban lett csak céhes mester.

Élete itt

júl 24

Alfons Maria Mucha

Alfons Maria Mucha (Ivančice, 1860. július 24. – 1939. július 14.) cseh plakátművész, grafikus, illusztrátor, festő és nagy sorozatú nyomtatott grafikai művek alkotója, aki a szecesszió egyik kiemelkedő képviselőjének számít.

Élete és műalkotásai

Pályáját autodidaktaként kezdte. Mivel a Prágai Akadémia elutasította, 1879-től 1881-ig egy színpadképek tervezését tanító iskolát látogatott Bécsben és esténként emellett még egy rajzstúdiót. Néhány kisebb megbízást kapott a dekoratív festészet területén és Karl Khuen-Belasi gróf támogatását nyerte el. Mucha 1882-ben megbízást kapott az Eduard Khuen-Belasi számára épített Emin zámek neobarokk kis kastély (Hrušovany nad Jevišovkouban Morvaországban) belsejének kialakítására. Továbbá festői megbízást végzett a Khuen-Belasi család Gandegg kastélyában, Eppan mellett Dél-Tirolban. A család támogatásával festői stúdiumokat végzett a Müncheni Képzőművészeti Akadémián 1885-től 1887-ig.
A Világkiállítás alkalmával Párizsba költözött, ami ekkor a művészetek Mekkája volt. Itt szerény körülmények között élt és különböző festő-tanároknál tanult tovább. 1888-tól a párizsi Julian Akadémián, majd a Colarossi Akadémián tanult. Ebben az időben gyakran kellett nélkülöznie. Könyvillusztrációs feladatokkal kereste meg a megélhetését. Rövid ideig Paul Gauguinnel volt közös műterme. 1894-ben díjat nyert a párizsi Salon kiállításán. Az áttörő sikert Sarah Bernhardtnak köszönhette. A századforduló legismertebb színésznője 1894 karácsonyán egy festőművészt keresett, hogy megfesse neki a „Gismonda“ színdarab plakátját, mivel nem tudta elérni azt a festőt, akivel dolgoztatni szokott. A megbízást Mucha kapta, és egy reggel Párizsban mindenütt feltűntek azok a plakátok, amelyek meghozták neki a világhírt. A plakátok iránt olyan népszerűek voltak, hogy a művészetkedvelők csaknem mindet leszedték. Egy csapásra Mucha lett a Belle Époque legkeresettebb plakátfestője.
1896-ben festette meg Mucha Sarah Bernhardt egy plakátját A kaméliás hölgy szerepében. Ekkoriban részvények grafikai munkáin dolgozott, így például a „Paris-France“ áruház számára, melyet 1898-bam Párizsban alapítottak és már 1914-ben több mint 70 fiókkal rendelkezett Franciaországban. 1898 és 1946 között ez a részvénytársaság 13 különböző részvényt és 16 különböző váltót adott ki Mucha tervezésében. A „Société des Immeubles de France“ két kötvényt adott ki 1891-ben és 1896-ban, van még egy dokumentum a „Société Anonyme de l’Exposition Réligieuse Internationale de 1900“ társaságtól (mely vallásos világkiállítás pénzellátását célozta). A „Slavia“ (Prágai Kölcsönös Biztosítási Bank) biztosítási kötvényei is Mucha összetéveszthetetlen stílusával készültek el. Ezeknek a társaságoknak a történelmi értékű értékpapírjai a gyűjtők körében a legdekoratívabb és legkeresettebb darabok ma is. 1901-ben Muchát a Francia Becsületrend lovagjává ütötték. Egy évvel később Auguste Rodin francia szobrásszal Morvaországban utazott. 1904-ben két évre az USA-ba ment, ahol a New York Times üdvözölte őt és egy többoldalas külön betét-nyomattal ünnepelte. A Képzőművészeti Akadémia docenseként tanított New York, Philadelphia és Chicago városokban. 1906-ban visszatért Prágába és feleségül vette Prágában Marie Chytilovát, akit Párizsban ismert meg. Az 1906-os prágai Pánszláv kongresszus szervezésében tevékenyen részt vett több installációt készített a Vltava folyón a különböző szláv népeket jelképező hajók felvonulásához.
Charles Crane amerikai milliomos megbízásából 18 év alatt 20 monumentális festményből álló ciklust alkotott: ASzláv eposzt. A sorozat első 11 darabját 1919-ben hatalmas érdeklődés mellett állították ki a prágai Klementiumban. A sorozat a pánszláv eszme szellemében a szláv népek legjelentősebb eseményeit ábrázolja monumentális 6×20 méteres vásznakon. A képeket 1928-ban Prága városának ajándékozta.
Az első világháború után Mucha visszatért Csehszlovákiába, és ott folytatta művészi pályáját. Tervei közt voltak például bélyegek, bankjegyek és a fiatal csehszlovák állam kitüntetései.
Anyagi függetlenségben élt Prágától északra egy kastélyban feleségével és két gyermekével. Az 1939-es német bevonulás után az elsők között internálták: a Gestapo tartóztatta le korábbi szabadkőműves tagsága miatt. Röviddel később tüdőgyulladásban halt meg. Fia Jiří Mucha cseh kozmopolita, író, publicista és forgatókönyv-író volt.

Művészete

Bár művészetét a szecesszióra jellemző kígyózó indák, stilizált növényi motívumok, buja vonalvezetés, szépséges nőalakok jellemzik, nem vallotta magáénak az art nouveau elveit, nézeteit inkább a szimbolizmussal rokonította. Művészetében a dekorativitás anatómiai pontossággal párosul. Plakátjai csík alakúak, a századforduló reklámiparának különleges, egyedi termékei.
Roppant sokoldalú művész volt: illusztrált számos könyvet (Németország története, Ilsée), tervezett bélyeget, naptárt, tapétát, bútort, szőnyeget, üvegablakot, ékszereket és ékszerüzletet. Alkotásait gyakran ciklusokba, dekoratív pannóként rendezte össze: A négy évszak (1896), Ékkövek, Csillagok, Művészetek, Virágok, Hónapok, Napszakok.
Eszmeileg 19. századi történelmi festészethez kötődik legnagyobb szabású ciklusa, a Szláv eposz, amely hatalmas olaj-tempera vegyes technikájú, vászonra festett képekből áll, stílusát tekintve azonban a szimbolizmussal rokon.

Forrás: Wikipedia

júl 23

Fényes Elek

Fényes Elek (Csokaj, 1807. július 7. – Újpest, 1876. július 23.) közgazdasági statisztikai és földrajzi író, a honismereti szemlélet és munkálkodás hazai megteremtője, a magyarországi közgazdasági statisztika első jelentős képviselője, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja 1837-től, rendes tagja (1858-1867).

Életpályája

A Magyar Tudományos Akadémia első tagja volt 1837-ben. A reformkori polgári haladás harcosa. Nagyváradon bölcsészeti tanulmányokat, Pozsonyban jogot végzett. 1836-ban Pesten telepedett le, különböző gazdasági területeken működött, elsősorban azonban statisztikai munkásságot folytatott. Munkáiból ismerték meg a kortársak a korabeli Magyarország gazdasági, népességi, statisztikai állapotát. A nemzet anyagi és szellemi erőforrásainak számbavételén túl fejlődésében ábrázolta az ország állapotát, összehasonlította a külföldi viszonyokkal, hogy az elmaradottság még jobban szembetűnjék. Műveinek leíró része hatalmas értékű néprajzi forrás is. 1848-ban Szemere Bertalan az Országos Statisztikai Hivatal szervezésével bízta meg. A szabadságharc bukása után börtönbe került. Elképzelései 1867 után főként Keleti Károly munkásságában valósultak meg.

Tudományos és írói munkássága

A magyar honismereti és statisztikai tudomány egyik megalapítójának tekintik. Műveinek többsége ma is forrásértékű. Első nagy műve első kötetének megjelenése után, 1837. szeptember 7-én a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. E művel 1839-ben elnyerte a MTA nagyjutalmát. 1858-ban beválasztották az MTA rendes tagjai sorába, 1867-ben azonban megfosztották akadémiai tagságától, mivel a konzervatív Pesti Hirnökbe írt cikkeivel kedvezőtlen hírbe hozta magát.

Forrás itt

MAGYARORSZÁG GEOGRAPHIAI SZÓTÁRA, MELLYBEN MINDEN VÁROS, FALU ÉS PUSZTA, BETÜRENDBEN KÖRÜLMÉNYESEN LEIRATIK.

KIADTA FÉNYES ELEK. PESTEN, 1851.

 

 

júl 22

Jakab Elek

Jakab Elek (Szentgerice, 1820. február 13. – Budapest, 1897. július 22.) történész, művelődéstörténész, levéltáros, jogász, a Magyar Tudományos Akadémia levelező (1870), majd rendes (1889) tagja. Életművét levéltári kutatásai alapján végzett, Erdély újkori történetére és művelődéstörténetére vonatkozó munkái teszik mindmáig jelentőssé

„Hízelgő és önérdekből a történet igazságát elfedő vagy ferdítő történetírónál a földnek nyomorultabb lénye, a társadalmi romlottságnak veszélyesebb előmozdítója nincs. Én ezt tenni éppúgy irtózom, mint nem szégyellem megvallani, hogy tévedtem, ha róla meggyőznek.”

Munkássága

Nagyszebeni hivatalnokévei alatt kezdett átfogó levéltári kutatásokba, melynek során feltárta a Szász Nemzeti és Szeben Vármegyei Levéltár, valamint a Bruckenthal Múzeum és Könyvtár anyagát. Történeti kutatásai homlokterében az Erdélyi Fejedelemség és Erdély 16–19. századi köz- és eseménytörténete állt, de levéltári kutatásai és tudományos érdeklődése kiterjedt Kolozsvár és Udvarhely vármegye helytörténetére, továbbá az 1848–1849-es szabadságharc erdélyi eseménytörténetére is. Behatóan foglalkozott művelődéstörténeti kérdésekkel, 16–18. századi kéziratos énekeskönyvekkel, a kalendáriumirodalommal és az erdélyi sajtó történetével. 1855 után Mikó Imrével együtt szerkesztette az Erdélyi Történelmi Adatok című sorozat első három kötetét. Levéltárosként főleg az egyes – állami, törvényhatósági, magánkézben lévő stb. – levéltárak szervezeti kérdései foglalkoztatták, de nevéhez fűződik a Magyar Tudományos Akadémia kézirattárának 1875 utáni szakszerű rendezése is. Kolozsvári diákévei alatt Szentiváni Mihály buzdítására verseket írt, hazafias ódái a Remény című ifjúsági lapban jelentek meg, de csakhamar felhagyott a költészettel. 1848. június–augusztus között az Erdélyi Híradó szerkesztője volt, az 1850-es évektől pedig rendkívül sokrétű publicisztikai tevékenységet folytatott, a Kolozsvári Hetilap, a Magyar Polgár, a Vasárnapi Ujság, az Ország-Világ, az Ellenőr, a Pesti Hírlap, a Pesti Napló, A Hon, a Századok, a Néptanítók Lapja stb. folyóiratok hasábjain jelentek meg közleményei – gyakran Agricola, Székely, Vadormi stb. álnéven – Erdély történelméről, műveltségi és oktatásügyi viszonyairól, valamint közigazgatási, közgazdasági és mezőgazdasági kérdésekről. További folyóiratokban – többek között a Keresztény Magvetőben – számos életrajzot közölt Erdély és az Erdélyi Unitárius Egyház nagyjairól (pl. Dávid Ferenc, Enyedi György, Aranyosrákosi Székely Sándor, Kriza János). Írásaiban természetjogi érvekkel állt ki a feudális előjogok ellen, és az amerikai alkotmány példájára hivatkozott. Oláhügy című sorozatában kifejtette, hogy be kell vezetni a közteherviselést és a személyi szabadság elvét: „az embernek veleszületett jogainál fogva is, de a társasélet legelső feltétele nyomán is személyileg szabadnak kell lennie.”

Forrás itt

 

 

Régebbi bejegyzések «