szept 02

Vámos Rousseau

Henri Rousseau (teljes nevén: Henri Julien Félix Rousseau, becenevén a vámos Rousseau, le Douanier Rousseau), (Laval, 1844. május 21. – Párizs, 1910. szeptember 2.) francia naiv festő.

Jelentősége

Az egyik legismertebb naiv festő volt, akinek tökéletes technikai tudását, a színek meglepő kezelését már kora is felismerte: olyan avantgárd festők, mint André Derain vagy Henri Matisse is elismerték Rousseau-t.

Életrajza

Szegény családból származott. Először egy ügyvédnek dolgozott Angers-ben. Beállt a hadseregbe, hogy elkerülje a következményeit annak, hogy meglopta munkáltatóját. 1868-ban leszerelt és apja halála után Párizsba költözött, ahol vámtisztviselőként dolgozott (innen a “vámos Rousseau” becenév).
1869-ben vette feleségül Clémence Boitard-t, akitől hét gyermeke született (bár közülük csak egy érte meg a felnőtt kort.) A francia–porosz háború után engedélyt szerzett a Louvre-ba festmények lemásolására. Művészi pályája későn indult: az 1885. évi Salon-on még nem figyeltek fel rá. 1886-ban viszont kiállított a Függetlenek szalonján, ahol nem volt előválogató zsűri. Hírneve növekedett, mivel minden évben részt vett a Salon des Indépendants kiállításon. 1891-ben mutatta be első “dzsungelképét”,Surpris ! (Meglepő!) címen, amely egy tigrist ábrázolt.Félix Vallotton festő annyira el volt ragadtatva a képtől, hogy kijelentette, ez a festészet “alfája és omegája” (Alpha et d’Oméga de la peinture).1888-ban, felesége halála után anyagi helyzete nehézzé vált. Egy időben ő adott szállást Alfred Jarry írónak. 1899-ben ismét megházasodott, egy özvegyasszonyt, Joséphine Noury-t vette feleségül. Lassanként a művészvilág is befogadta. Közeli barátságot ápolt olyan nagy művészekkel, mint Robert Delaunay, Guillaume Apollinaire vagy később Pablo Picasso. Üszkösödésben halt meg 1910. szeptember 2-án a párizsi Necker kórházban.

Wikipedia

szept 02

A modern pszichológiai regény úttörője

„Az embernek úgy kell élnie, amint gondolkodik, máskülönben előbb vagy utóbb úgy fog gondolkodni, amint él.”

Paul Charles Joseph Bourget (Amiens, 1852. szeptember 2. – Párizs, 1935. december 25.) francia író, kritikus

Az irodalomtörténészek Bourget-t mint a modern pszichológiai regény úttörőjét tartják számon. Irodalmi kritikáira rányomja bélyegét világlátása, félt a liberalizmustól, a társadalmi rend alapját pedig a monarchia és vallás eszményében vélte követendőnek.Regényeiben a 19. század bírája lett, viszont nemcsak a rosszat, hanem a jót is láttatja. Társadalmi kérdésekkel foglakozó regényei a családról, a nevelésről, a generációk egymást követő hegemóniájáról szólnak. A regényíró Bourget azonban elsősorban kritikus és szociológus, élete főműve az Essais de psychologie contemporaine, kritika-gyűjtemény. „Az embernek úgy kell élnie, amint gondolkodik, máskülönben előbb vagy utóbb úgy fog gondolkodni, amint él.” – írta Paul Bourget, ami akár saját írói, kritikusi munkájára is vonatkozhat.

Wikipedia

Még mielőtt Bourget elérkezett volna a dogmához, minden erejével az emberek összetartását és együttműködését hirdeti. Vallásosságában sem misztikus, mint ahogy verseiben nem lírikus. Tudatosan, a tradició örökségén, a rendszeres gondolkodáson keresztül jut el az egyházhoz. A taine-i determinizmus megszabadítja Bourget-t a materializmus nyomasztó hatásától. Meglátja a szabadságot és kijelöli a helyét: körülhatároltságában intenzitása még inkább növekedik. Az élet misztériuma, ahogy Bourget előtt megnyilvánult: egyedül csak keveset tudunk elérni, de együttesen mindent. Most már lehullanak a determinizmus börtönének falai, az élet foglalja el helyüket, izgalmas sokszerűségében és a lelkiismeret visszanyeri jogait és kötelességeit a szabadságban. Ez a szabadság azonban nem azonos a XIX. század vad dinamikájával. Ezt a szabadságot Isten adta az embernek és a katolikus erkölcstan szabja meg mértékét. Végső fokon a katolicizmus Bourget számára százada összes értékeinek teljes átformálódását jelenti: az izzó vallásos érzület beleilleszkedik az igazság harmóniájába. Paul Bourget még életében történelemmé vált. Nagy francia imperiumról álmodott és történelmi viziói intenzívebbek voltak irodalmi megvalósításainál. De távol állt ebben is a realitástól. Talán egy új kereszteshadjáratról ábrándozott azon a napon is, amikor negyvenegy évvel ezelőtt a sors tragikomikus szeszélye folytán éppen Voltaire fauteuil-ét foglalt el a halhatatlanok kupolája alatt.

Thein Alfréd: PAUL BOURGET itt

aug 31

Boldog Erika napot!

Az Erika név (német) Jelentése:  becsületes uralkodó

Feladatában a célok megvalósítása jelenik meg. Ez akkor lehet eredményes, ha nem önmagáért teszi. Gyakran kerül vezető pozícióba, és így a feladata főnökként küzdeni a cégért vagy egy ügyért. A harmóniát azonban a családért és az otthonért való küzdelemben élheti meg. Érezheti, hogy a család fárasztja és korlátozza. Ilyenkor hajlamos menekülni, akár a munkába, akár valamilyen hobbiba. Nehezen fogad el irányítást, de ha ez céljait segíti, elismeri a felsőbbség hatalmát, és képes alárendelődni. Ez igaz a párkapcsolatára is. Mindig közös célok kellenek, így képes elfogadni társát. Azt hiszi, mindig neki van igaza, és az ellenfelek, a konkurencia helyett vív, akik segítik. Csapdája az akarata és a szenvedélyei lehetnek.

Forrás itt

aug 30

Boldog Rózsa napot!

A Rózsa név (magyar) Jelentése: rózsa

Az első helyen az érzelmek, a szerelem és a szenvedély áll. Nőiességével csábítani akarja a világot. Az “igazi” nő típusa. Sugározza magából a szeretetet, ettől érzékennyé válhat. Környezete ezt gyakran gyengeségnek tartja. A feltétel nélküli bizalom által teljesedhet ki. Minél előbb tudja megvalósítani, annál sikeresebb lehet. Éreznie kell, hogy “vagyok valaki”, ezt mindenáron eléri. Ezért keresi a lehetőséget a nyilvános szereplésre. Párkapcsolatában a kalandvágyó, izgalmas partnert keresi. Szereti érezni, hogy vonzó, csábító és megnézik a férfiak. Bármit képes megtenni másokért, felerősödik a testiség. Veszélye, hogy az anyagiakon keresztül próbál tiszteletet, megbecsülést kivívni, így akarja elfogadtatni magát. Azonban ezáltal könnyen anyagiassá válik, és így elveszti realitásérzékét.

Forrás itt

aug 27

Petőcz András író, költő, szerkesztő

Petőcz András (Budapest, 1959. augusztus 27. –) magyar író, költő, szerkesztő.

Petőcz András 1959-ben született Budapesten. 1981 és 1983 között a Jelenlét című folyóirat vezető szerkesztője. 1983-ban underground művészeti egyesületet és szamizdatot alapít Médium-Art néven. A 80-as években csatlakozik a párizsi avantgárd köréhez, 1986-88-ban több franciaországi rendezvényen is fellépett. 1989-91-ben videófilmeket rendez a Balázs Béla Stúdióban. Médium-Art címen reprezentatív vizuális költészeti antológiát állít össze. 1990-92-ben a párizsi Magyar Műhely egyik felelős szerkesztője. Sáry László zeneszerzővel közös lemezt készítenek, a Közeledések és távolodások című hanglemez 1990-ben jelenik meg. A Láthatatlan jelenlét című kötete a hagyományos formákhoz való visszatérést jelzi költészetében. A szintézis, a hagyományok egységesítésére való törekvés jelenik meg az 1994-es A tenger dicsérete című, válogatott verseit tartalmazó könyvében is. 1998-ban meghívást kap az Egyesült Államokba, ahol három hónapot tölt egy nemzetközi írószemináriumon, Iowában. Ebben az időszakban fordul a próza felé. Megírja A napsütötte sávban című prózaverskötetét, majd novellákat publikál Egykor volt házibarátaink címmel. Ezt követi két regény, A születésnap 2006-ban, majd 2007-ben az Idegenek – ez utóbbi írása idején Petőcz András Franciaországban él. A könyv az oroszországi Beszlanban ént tragédia prózai felodolgozára, drámai látomás a terrorról, a kiszolgáltatottságról egy, az édesanyjával folyton menekülő kislány szemszögéből. Fontos kötetei: 1984: Betűpiramis (versek); 1988: A jelentés nélküli hangsor (versek); 1989: Non-figuratív (versek); 1990: A jelben-létezés méltósága (esszék); 1994: A tenger dicsérete (válogatott versek); 2002: Majdnem minden (összegyűjtött versek); 2005: Európa rádió (versek); 2006: A születésnap (regény); 2007: Idegenek (regény).

Forrás itt

“Magam növesztettem a magam testét, nem teszi meg helyettem senki, írja Jerome David Salinger az egyik regényében. Persze, nem is az ő szavai ezek, nem a narrátor szavai, hanem az egyik hőse, valami gyerek mondja mindezt, már nem tudom pontosan, kicsoda, nem fontos, nem is érdekel.”

Honlapja itt

 

 

 

aug 26

Guillaume Apollinaire

Guillaume Apollinaire (Róma, 1880. augusztus 26. – Párizs, 1918. november 9.) költő, író és kritikus.

Élete itt

A MIRABEAU-HÍD

A Mirabeau-híd alatt fut a Szajna
S szerelmeink
Mért kell gondolnom arra
Hogy az öröm nem jöhet csak a jajra

Óra verj az éjszakában
Megy az idő én megálltam

Maradjunk szemközt kéz a kézbe zárva
Míg fut örök
Szemektől elcsigázva
Karunk hídja alatt a Szajna árja

Óra verj az éjszakában
Megy az idő én megálltam

Fut a szerelem akár ez a gyors hab
A szerelem
Az élet vánszorog csak
És a Reményben mily sok az erőszak

Óra verj az éjszakában
Megy az idő én megálltam

Tűnnek a napok a hetek suhanva
Vissza se tér
Múlt és szerelem habja
A Mirabeau-híd alatt fut a Szajna

Óra verj az éjszakában
Megy az idő én megálltam

(Eörsi István fordítása)

 

 

 

aug 11

Debreceni Boglárka költő

Debreceni Boglárka (Salgótarján, 1981. augusztus 11.) író, költő, szerkesztő, kritikus

1981-ben születtem Salgótarjánban. A Nagy Lajos Király Magánegyetemen és a Miskolci Egyetemen végeztem, mint művészettörténész, kulturális antropológus, muzeológus, vizuális kultúra, művészettörténet és társadalomismeret tanár, 2010 szeptemberétől az ELTE Történelemtudományi Doktori Iskola Gazdaság- és társadalomtörténeti oktatási programjában veszek részt. Kutatási területem: a Kádár-rendszer művészet- és kultúrpolitikája, kiemelten: a Képcsarnok Vállalat története. Korábban egy művészeti szakközépiskolában tanítottam művészettörténetet, aztán a Petőfi Irodalmi Múzeum Művészeti Tárában, majd a Kassák Múzeumban dolgoztam, muzeológusként. Jelenleg szabadúszóként tevékenykedem. Az MTA-MTB Művészettörténeti Munkabizottság (2008), a FISZ (2009), a JAK (2010) és a MÚOSZ (2010) tagja vagyok. Rendszeresen publikálok irodalmi, művészeti, társadalomtudományi, pedagógiai folyóiratokban.

Forrás itt

Honlapja itt

BABELLA

Kemény csaj vagyok, szingli,
nekem nem lehet csak úgy
be.le.szólni, az életembe,
ez mondvacsinált büszkeségem
apoteózisa, apátia,
mozgalmi öltözetben.
Komilfó mosoly, puszedli,
tehát becsókolhattok,
ez komoly, a többi csak allűr,
maszlag és kultúrsokk.
Gyöngyvirág, gyöngy világ,
begyöngyélet, kozmopolisz,
blama az egész, látványpékség,
látványkonyha, nagyon komisz.
A túltengő szentimentalizmus
nem az én műfajom,
nem is lehet,
nem vagyok más, mint
textillel bekötött,
légy által beköpött,
ideális halott,
temetetlen.

Forrás itt

aug 06

Mi a titka az Áprily-versek varázsának?

Áprily Lajos, született Jékely Lajos (Brassó, 1887. november 14. – Budapest, 1967. augusztus 6.) József Attila-díjas (1954) költő, műfordító.

Mi a titka az Áprily-versek varázsának?

Hiszen aligha van versolvasó ember, akit el ne bűvölne ez a költészet, ez a formatökély, amellyel egy tiszta lelkű, szerényen, sőt szemérmesen nagy műveltségű, egyértelmű világossággal gondolkodó és érző művészember kifejezi magát. Talán éppen a tisztaság az, ami elsősorban megragadja a lelket: tisztaság a lélekben, tisztaság a mondatokban, verssorokban, ritmusban, rímekben és életigényekben. Ebben a szinte testi élvezettel mondható költészetben nincs olyan érzés, amelyet bármelyik egészséges ösztönvilágú, lénye egészével tisztességes ember ne érezhetne; nincs olyan gondolat, amelyet egy valamelyest művelt európai ember ne gondolhatna; nincs benne se eszmei, se formai újdonság — és mégis a szenzáció élményét adja az olvasónak, és nagy hatások keltésének lehetőségét a versmondónak. Áprily költészetéről minden igazán emberséges, művelt és emelkedett lelkű, de soha verset nem író ember úgy érezheti, hogy ő is megírhatná, ha olyan nagyon jól tudna verset írni, mint Áprily. De az Áprily-varázsnak talán mindezen túl vagy mindezek mögött az a fő titka, hogy kifejezi egy olyan ingathatatlan becsületű férfi lelkét, aki harmonikusan akar élni egy diszharmóniákkal teljes világban, rendíthetetlenül emberséges az embertelenségek közepette, nem akar többet tenni, mint amit megtehet, de azt hibátlan lelkiismeretességgel teszi is, és a történelem rémületességei vagy kisebb, de mégis bántó kellemetlenségei közt őrizni tudja meghitt kapcsolatát a természettel és a szelíd érzelmeket adó családi magánélettel. Áprily nem közéleti költő, de az értelmes közéletnek nélkülözhetetlen szüksége van az ilyen magánemberekre; pontosabban: egy ilyen emberséges magánélet fontos közügy.

Bővebben itt

Halála

1943 szeptemberében, miután nem volt hajlandó az iskolájában a zsidótörvények szabta felvételi rendelkezéseket végrehajtani, felmondott, nyugdíjba vonult, s Visegrád mellett, Szentgyörgypusztán telepedett le.

Hosszú éveken át csak fordításaival volt jelen az irodalmi életben, versekkel az 1950-es évek közepétől jelentkezett újra. Verseinek leggazdagabb válogatását már csak a halál árnyékában láthatta. Nyolcvanadik

születésnapja előtt halt meg a hárshegyi szanatóriumban.

Wikipedia

A rím

Hazája álom és titok,
szem-nem-legelte pázsitok.

Egyszer csak itt van s mint kis ér,
csilingel és kisér, kisér.

S fürtös csengő lesz: hangpatak,
amelybe új csengés szakad.

Mentát locsol, szirmot sodor
és illatos lesz, mint a bor.

És mámoros lesz, partot ont,
kurjongató, vidám bolond.

A mély felé örvénnyel ás,
hogy belenézni: kábulás.

A fényen tündökölve fut
és fényes tündérvölgybe jut.

S tó lesz, virágot úsztató,
habnyugtató és tiszta tó.

Nem ás, nem ont és nem kering –
csak ring s a lelkem benne ring.

 

 

 

aug 01

A nyerges-tetői csata

Nyergestető a Háromszéki-medencét és a Csíki medencét összekötő átjáró a Csíki-havasok és a Torjai-hegység között. A 895 m magasságban lévő nyereg, hágó az utolsó védhető hely az Ojtozi-szoroson áttörő csapatok ellen. Számtalan véres ütközet helyszíne volt tatár és török beütésekkor. A sokszoros túlerőben lévő orosz sereg nem bírt a székelyekkel. Tuzson János honvédei 1849. augusztus 1-jén többször is visszaverték az orosz támadást. Mígnem egy román pásztor a védők hátába vezette az ellent. Kányádi Sándor Nyergestető című versében így ír erről: „Végül csellel, árulással / délre körülvették őket, / meg nem adta magát székely, / mint a szálfák, kettétörtek. / Elámult az ellenség is / ekkora bátorság láttán, / zászlót hajtva temette el / a hősöket a hegy hátán.”

(Írta: Szathmáry)

Kányádi Sándor: Nyergestető

– A néhai jó öreg Gaál Mózesre,
gyermekkorom regélőjére is emlékezve –

Csíkországban, hol az erdők
zöldebbek talán, mint máshol,
ahol ezüst hangú rigók
énekelnek a nagy fákon,
s hol a fenyők olyan mélyen
kapaszkodnak a vén földbe,
kitépni vihar sem tudja
másképpen, csak kettétörve,
van ott a sok nagy hegy között
egy szelíden, szépen hajló,
mint egy nyereg, kit viselne
mesebeli óriás ló.
Úgy is hívják: Nyergestető;
egyik kengyelvasa: Kászon,
a másik meg, az innenső,
itt csillogna Csíkkozmáson.
Nemcsak szép, de híres hely is,
fönn a tetőn a nyeregben
ott zöldellnek a fenyőfák
egész Csíkban a legszebben,
ott eresztik legmélyebbre
gyökerüket a vén törzsek,
nem mozdulnak a viharban,
inkább szálig kettétörnek.
Évszázados az az erdő,
áll azóta rendületlen,
szabadságharcosok vére
lüktet lenn a gyökerekben,
mert temető ez az erdő,
és kopjafa minden szál fa,
itt esett el Gál Sándornak
száznál is több katonája.
Véres harc volt, a patak is
vértől áradt azon reggel.
Támadt a cár és a császár
hatalmas nagy hadsereggel.
De a védők nem rettentek
– alig voltak, ha kétszázan -,
álltak, mint a fenyők, a harc
rettentő vad viharában.
Végül csellel, árulással
délre körülvették őket,
meg nem adta magát székely,
mint a szálfák, kettétörtek.
Elámult az ellenség is ekkora bátorság láttán,
zászlót hajtva temette el
a hősöket a hegy hátán.
Úgy haltak meg a székelyek,
mind egy szálig, olyan bátran,
mint az a görög háromszáz
Termopüle szorosában.
Nem tud róluk a nagyvilág,
hőstettükről nem beszélnek,
hírük nem őrzi legenda,
dicsőítő harci ének,
csak a sírjukon nőtt fenyők,
fönn a tetőn, a nyeregben,
s azért zöldell az az erdő
egész Csíkban a legszebben.

Forrás itt

 

júl 30

Boldog Judit napot!

A Judit név (héber) Jelentése: Judeából származó nő.

Egy nő számára lehet-e nagyobb feladat, mint valakit naggyá tenni? Ez lesz sorsának alapja. Támogatnia kell párját, hogy valamilyen területen hatalomra tegyen szert. Amennyiben a karriert választja, inkább az egyéni utak lesznek a meghatározók. Elvárja, hogy a társadalom elismerje és megbecsülje. Céljait mindenáron megvalósítja, ezért csak a célok kérdésesek. Teljes odaadással küzd a családért és szeretteiért, de mindenkitől teljes bizalmat és elfogadást vár. Ezt várja el párjától is. Vállvetve küzd a társával, de csak ha ő választja a célokat. Ezért a párkapcsolatában ő akar irányítani, nem fog alárendelődni, inkább független marad. Akkor oldja meg jól a feladatát, ha a kapott lehetőségeket mások javára tudja fordítani. Erre azért lehet szükség, hiszen ha öncélúvá válik, a sors fogja elvenni tőle a dolgokat.

Forrás itt

 

 

Régebbi bejegyzések «